Magyar Könyvszemle, 1922 (29. új évfolyam, 1-4. szám)
Szakirodalom. DR. SZABÓ LÁSZLÓ: Athenaeum. (Ism. DR. GULYÁS PÁL.) – OSKAR v. KRÜCKEN u. IMRE PARLAGI: Das geistige Ungarn. (Ism. DR. GULYÁS PÁL.) – DR. LEO GRÜNSTEIN: Minnelieder aus Österreich. (Ism. I. K.) – DR. CZEKE MARIANNE: Shakespeare-könyvtár. (Ism. DR. GULYÁS PÁL:) – DR. HAJNAL ISTVÁN: Irástörténet az irásbeliség felujítása korából. (Ism. DR. HOLUB JÓZSEF.) 187. - DR. ISOZ KÁLMÁN: Latin zenei paleografia és a Pray-kodex zenei hangjelzései. (Ism. KERESZTY ISTVÁN.) – ERDŐSI KÁROLY: Magyar könyvtermelés és világkönyvtermelés. (Ism. –sp–.) – HUBERT NELIS: L’écriture et les scribes. (Ism. DR. HOLUB JÓZSEF.) – A pannonhalmi Sz. Benedek-Rend története. VI. B) kötet. (Ism. (S)). 187.
SZAKIRODALOM 205. diszciplina maga tűz ki magának feladatokat s azok megoldására az ő saját külön módszerével törekszik. Az újabb magyar oklevéltani irodalom jelentős eredményei már ez exakt módszer alkalmazásának gyümölcsei. Nagy szerephez jutott ezekben a preciz írásösszehasonlítás is, de speciális paleográfiai tanulmányokkal irodalmunkban eddig még nem találkoztunk. Annál nagyobb örömmel kell üdvözölnünk HAJNAL Istvánnak munkáját, mely, mint címe is mutatja, tisztán paleográfiai tanulmány. Címe nem a legszerencsésebb ; annyira általános, hogy nem ad közelebbi felvilágosítást, miről is van szó a munkában, s a vizsgált korszakra utalás is olyan terminus technikus, amelynek ismerete a legszorosabb szakkörökön kívül nem várható. A következőkben először részletesen ismertetjük HAJNAL munkájának gondolatmenetét és eredményeit, — folyóiratunk olvasóit igen közelről érdekelheti ez a téma, — azután néhány megjegyzésünket fogjuk rá vonatkozólag megtenni. HAJNAL paleográfiai kutatásainak célja — mint egy helyi maga írja (99. 1.) — eredetileg az volt, hogy a bécsi és budapesti levéltárak írásanyagát összehasonlítva a formák különbségéből bizonyos szabályokat vonjon le az írásbeliséget illetőleg. Az összehasonlító munka után azonban kitűnt, hogy a két ország írásai körülbelül azonos divatokat követnek és lényeges időbeli különbséget nem lehet megállapítani. Ekkor távolabbi vidékekkel kezdte meg az összehasonlításokat. Délre, Olaszország felé hamarosan idegen írásterület határaira akadt, nyugatnak azonban, Franciaországot is beleértve, bizonyos egységet tapasztalt. Ennek megállapítása után azt az 50, illetőleg 100 évnyi különbséget kezdte keresni a formák terjedésének idejében, amely WATTENBACH-nak, illetőleg GIRY-nek általánosan elfogadott nézete szerint eltelt, míg az egyes új meg újításformák nyugatról elindulva a legkeletibb vidékekre megérkeztek. A XII—XIII. század átdolgozása után azonban kiderült, hogy ez az elmélet nem állhat meg, mert ugyanazon emberöltőugyanazon írást írta Franciaországban is, Ausztriában és Magyarországon is. E meglepő eredmény okainak felderítését és megvilágítását tűzte ki most további feladatául a szerző. Hogy a későbbi nagy változások talaját megismertesse a XX. századdal kezdi meg vizsgálódásait, amely korban az írás szerepe a leg-