Magyar Könyvszemle, 1959 (75. évfolyam, 1-4. szám)
Léces Károly: A pesti magyar olvasó-kabinet megalapítása és könyvállománya 345
346 Léces Károly A könyvkereskedők és a könyvkötők, felismerve a megnövekedett olvasási igényt és ebből hasznot remélve, olvasókabineteket alapítanak. Igen nehéz különbséget tenni a kölcsönkönyvtár és az olvasókabinet közt. A korabeli nyelvhasználatban egyaránt ilyen néven szerepelnek, vagy idegen nyelvi változataikat használják, mint „cabinet de lecture", „Lektur-Cabinet" vagy „Lese-Cabinet". Különválasztásukat, önálló tárgyalásukat két tény indokolja. Az egyik, hogy hazánkban a korabeli rendeletek éles különbséget tesznek kölcsönkönyvtár és olvasókabinet közt. Olvasókabinetnek csak a könyvkereskedők és könyvkötők birtokában levő kölcsönkönyvtárakat tekintik, az egyéb könyvet kölcsönző intézményeket sohasem nevezik olvasókabinetnek. Míg az olvasókabineteket a király már 1798-ban, addig a kölcsönkönyvtárakat 1799-ben tiltja be. A másik tény, hogy a kölcsönkönyvtárak sohasem adhattak el könyvtáruk állományából könyveket, az olvasókabinetekben ez természetes volt. Tehát látjuk, hogy a magyar viszonyok nem egyeznek meg teljesen a külföldiekkel, ahol a névhasználat és a funkció is azonos volt. Magyarországon a kölcsönkönyvtárak csak kölcsönöztek, az olvasókabinetek ezen felül még árusítottak is, így érthető teljesen PÁPAY Sámuel találó elnevezése az olvasókabinetekre : „Olvasó Bolt" , árulják az olvasást és könyvet egyaránt. Az első magyar nyelvű híradások egyike, mely minta és követendő példaként említi a „felsőországi" kölcsönkönyvtárakat, olvasókabinetnek nevezve ezeket, a következőket mondja róluk : „Minthogy azokat a' sokféle s' külömböző materiákra tartozó könyveket, mellyek minden hónapban szaporodnak, minden különös személynek megszerezni lehetetlen : a' végre gondoltattak ki ezek az Olvasó Kabinetok, mellyek Felső Országokon tsak nem minden Városokban találtatnak. A' ki illyet állít fel valamelly Városban, igyekszik az abba beszerezni mindenféle új könyveket, mellyek a' külömböző ízlésű embereknek gyönyörűséges mulatságokat szerezhetnek. A' nyomtatásban kiadott, lajstromokból ki ki láthatja, mellyik könyv néki való, 's ki hozza onnan olvasni, 's fizet tőle egy xrt. napjában. Ez az olvasni szeretőknek nagy ösztön, 's azonban az Olvasó Kabinet Birtokosa is kikeresi lassanként könyveinek orrokat. ... Bár tsak Hazánknak minden nagyobb Városaiban valamelly tehetős és érdemes Hazafi, Kalmár vagy Könyvkötő, illyen Olvasó Kabinetet állítaná fel." A magyar olvasóközönség még túl szerény száma nem lehetett a kölcsönkönyvtárak biztos bázisa. A könyvkereskedők és könyvkötők azonban, hogy a csőd elől meneküljenek és nagyobb jövedelmet szerezhessenek, szívesen felkarolták az ügyet. Ennek eredménye, hogy könyvkereskedők és kötők egyaránt olvasókabinet nyitására kérnek engedélyt. A XVIII. századi magyarországi könyvkereskedelem eredete és jellege is német. Ugyancsak idegen, főleg német származású legtöbb városunk polgársága. Ez érezteti hatását a könyvek iránti igényben is. Nem véletlen, hogy az új kabinetek zömei, melyek városokban alakultak és a városi polgárság igényeit voltak hivatva kielégíteni — túlnyomó részben német könyvanyagot tartalmazott. Viszonylag gyors elterjedésük és nagy számuk arra mutat, hogy ez volt a kor egyik legáltalánosabb olvastatási központja, s népszerűségét sokban „olvasótermének" is köszönhette. Az e kérdéssel foglalkozó tanulmányok szerint Magyarországon KLEINOD Antal soproni könyvkereskedő kért először engedélyt olvasókabinet nyitására 1787-ben. Viszont GLEIXOLTEK János pesti olvasókabinetje már 1787-ben megnyitotta kapuit, s ugyanebben az évben még katalógusa is meg- 4 Mindenes Gyűjtemény H. 1789. 135—136. 1. 5 SZEMZŐ i. h. 6 LUKINICH Imre : A magyar bibliográfiaírás első kísérletei. MK. 1925. 12. 1.