Magyar Könyvszemle, 1973 (89. évfolyam, 1-4. szám)
SZEMLE - Endrődi Sándor: Petőfi napjai a magyar irodalomban. (Körtés Júlia) 96
SZEMLE Petőfi napjai a magyar irodalomban. 1842—1849. Egykorú nyomtatványok másával. Összeáll.: ENDRŐDI Sándor. 1911. A Petőfi Társaság Tulajdona. — Fakszimile kiad.Bp. 1972. Főv. Szabó Ervin Könyvtár, (6), 543. LVII. Legújabb kutatásunk is elismeri, hogy PETŐFI életének eseményei naplószerű rendben máig sem követhetők pontosan. A mindig új élményt kereső, utazgató, agitáló, költő annyira tevékeny volt, hogy Magyarországnak szinte minden részén megfordult, a lehetőségekhez képest igen gyorsan. Ha pedig a gazdag PETŐFI-irodalom máig is kutatja, keresi az életrajzi tényanyagot, mennyire fontos az, hogy legalább az az irodalom legyen pontosan regisztrálható, amely még a költő életében jelent meg — legalább művei kapjanak pontos és méltó adattárat. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár most megjelent kiadványa PETŐFI születésének 150. évfordulójára készült el. Hasonmása ENDRŐDI Sándor századeleji nagy munkájának, aki arra vállalkozott, hogy bibliográfiai pontossággal összegyűjt minden adatot, ami PETŐFITŐL vagy PETŐFItől még a költő rövid életében megjelent. Maga az adattár oly értékes, szinte érdekfeszítő anyagot tár fel, hogy szinte olvasmánya lehet és legyen is irodalomtörténészeknek, pedig ,,csak" kézikönyv. Az első adat 1842. máj. 22-én kelt és PETROVICS Sándor: A borozó c. versének adatait rögzíti — ez PETŐFI első verse nyomtatásban — az utolsó pedig 1849. aug. 7-én ad hírt eltűnéséről a segesvári csatában. Hogy mi fér a két dátum közé? Természetesen PETŐFI munkássága — de ráadásul a magyar reformkor átalakulása nemzeti forradalommá. 1842-től PETŐFI irodalmi és társadalmi életünk centrumába került, némelyik héten négy-öt közlemény is megjelenik vele kapcsolatban, rövid hírektől több oldalas vitákig, kritikákig. ENDRŐDI az adatok pontos, alázatos krónikás rendjét kiterjeszti a kritikai irodalom-történetírás műfajáig: kommentárok helyett megidézi a vitatkozókat, kritikusokat. Ezekből a hiteles, egykorú idézetekből bontakozik ki egyrészt az értetlenség, korlátoltság lírájával szemben, másrészt az a tény, hogy az egykorú „ítészek" a nemzeti szabadságküzdelmek célját a maguk nagyon szűkre szabott segítőkészségével még csak kívánták szolgálni — de féltették a meginduló városiasodást, a polgári kultúrát a népi kifejezésformáktól. Ma már csak felháborodást vagy jóízű nevetést vált ki belőlünk, hogy mi mindent tartottak elítélendőnek, durvának, hetykének, erőszakosan népieskedőnek PETŐFI verseiben. Találó idézetek felsorolása megnövelné ezt az ismertetést a közölhetőség határain túl, ezért csak annyit a sok-sok csúfolkodásról, gyalázkodásról, hogy még a költői paródia műfaját sem akarják megérteni. A Helység kalapácsának adatai a legelfogultabb korlátokról tanúskodnak, pedig jól tudjuk, hogy mennyire grammatikai és irodalmi jellegű volt a középiskolai oktatás, újságírók, jurátusok is ARISZTOPHANÉSZt, MOLIÉRE-t olvasgatták, idézgették — PETŐFI kedves, fiatalos műfaji játékát agyonütik VERGILIUS példázatával. Nemcsak egy paródia szúr szemet azonban a „nemesb" lelkeknek. Kifogásolnak ilyen sort is: „Szóljatok be földiek, ha lészen utazástok háza közelében." Két költőt állítanak példának PETŐFI elé, az egyik KERÉNYI Frigyes (ezelőtt VIDOR Emil) és SUJÁNSZKY Antal a másik . . . ENDRŐDI gyűjtése azonban nemcsak torzító tükre a németajkú kultúrvilágból kifejlődő nemzeti haladásnak: PETŐFI népi kifejezéseinek ízét, szépségét, hatóerejét felismerték és elismerték a „vájtfülűek". Nem szükséges felsorolást adni a második pesti triász tagjairól, a magyar ipar- és nyomdatörténet számára oly fontos „kiadók és könyvárusok"-ról —, elsősorban övék az érdem, hogy PETŐFI írásai a finnyás kritika ellenére is gyorsan megjelennek; az Auróra, az Életképek a Regélő Pesti Divatlap mindig helyet ad neki. GÖRGEY, LISZNYAY érzelmesen szép baráti versei, a PETŐFI iránt érzett őszinte szeretet, sőt rajongás is helyet kap a gyűjtésben. Az időtálló elismerést pedig GREGUSS Ágost hódolata jelenti, aki így ír: ,,. . . a magyar Béranger dalai mindenki ajkán