Magyar Könyvszemle, 1973 (89. évfolyam, 1-4. szám)

SZEMLE - Endrődi Sándor: Petőfi napjai a magyar irodalomban. (Körtés Júlia) 96

SZEMLE Petőfi napjai a magyar irodalomban. 1842—1849. Egykorú nyomtatványok má­sával. Összeáll.: ENDRŐDI Sándor. 1911. A Petőfi Társaság Tulajdona. — Fakszimile kiad.Bp. 1972. Főv. Szabó Ervin Könyvtár, (6), 543. LVII­­. Legújabb kutatásunk is elismeri, hogy PETŐFI életének eseményei naplószerű rendben máig sem követhetők pontosan. A mindig új élményt kereső, utazgató, agitáló, költő annyira tevékeny volt, hogy Magyarországnak szinte minden részén megfordult, a lehetőségekhez képest igen gyorsan. Ha pedig a gazdag PETŐFI-iro­dalom máig is kutatja, keresi az életrajzi tényanyagot, mennyire fontos az, hogy legalább az az irodalom legyen pontosan regisztrálható, amely még a költő életében jelent meg — legalább művei kapjanak pontos és méltó adattárat. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár most megjelent kiadványa PETŐFI születésének 150. évfordulójára készült el. Hasonmása ENDRŐDI Sándor századeleji nagy munká­jának, aki arra vállalkozott, hogy biblio­gráfiai pontossággal összegyűjt minden ada­tot, ami PETŐFITŐL vagy PETŐFItől még a költő rövid életében megjelent. Maga az adattár oly értékes, szinte érdek­feszítő anyagot tár fel, hogy szinte olvas­mánya lehet és legyen is irodalomtörténé­szeknek, pedig ,,csak" kézikönyv. Az első adat 1842. máj. 22-én kelt és PETROVICS Sándor: A borozó c. versének adatait rög­zíti — ez PETŐFI első verse nyomtatás­ban — az utolsó pedig 1849. aug. 7-én ad hírt eltűnéséről a segesvári csatában. Hogy mi fér a két dátum közé? Termé­szetesen PETŐFI munkássága — de ráadá­sul a magyar reformkor átalakulása nem­zeti forradalommá. 1842-től PETŐFI iro­dalmi és társadalmi életünk centrumába került, némelyik héten négy-öt közlemény is megjelenik vele kapcsolatban, rövid hírektől több oldalas vitákig, kritikákig. ENDRŐDI az adatok pontos, alázatos kró­nikás rendjét kiterjeszti a kritikai iroda­lom-történetírás műfajáig: kommentárok helyett megidézi a vitatkozókat, kritiku­sokat. Ezekből a hiteles, egykorú idézetek­ből bontakozik ki egyrészt az értetlenség, korlátoltság lírájával szemben, másrészt az a tény, hogy az egykorú „ítészek" a nem­zeti szabadságküzdelmek célját a maguk nagyon szűkre szabott segítőkészségével még csak kívánták szolgálni — de féltették a meginduló városiasodást, a polgári kul­túrát a népi kifejezésformáktól. Ma már csak felháborodást vagy jóízű nevetést vált ki belőlünk, hogy mi mindent tartottak elítélendőnek, durvának, hetykének, erő­szakosan népieskedőnek PETŐFI verseiben. Találó idézetek felsorolása megnövelné ezt az ismertetést a közölhetőség határain túl, ezért csak annyit a sok-sok csúfolkodásról, gyalázkodásról, hogy még a költői paródia műfaját sem akarják megérteni. A Helység kalapácsának adatai a legelfogultabb kor­látokról tanúskodnak, pedig jól tudjuk, hogy mennyire grammatikai és irodalmi jellegű volt a középiskolai oktatás, újság­írók, jurátusok is ARISZTOPHANÉSZt, MO­LIÉRE-t olvasgatták, idézgették — PETŐFI kedves, fiatalos műfaji játékát agyonütik VERGILIUS példázatával. Nemcsak egy paródia szúr szemet azon­ban a „nemesb" lelkeknek. Kifogásolnak ilyen sort is: „Szóljatok be földiek, ha lészen utazástok háza közelében." Két költőt állítanak példának PETŐFI elé, az egyik KERÉNYI Frigyes (ezelőtt VIDOR Emil) és SUJÁNSZKY Antal a másik . . . ENDRŐDI gyűjtése azonban nemcsak tor­zító tükre a németajkú kultúrvilágból ki­fejlődő nemzeti haladásnak: PETŐFI népi kifejezéseinek ízét, szépségét, hatóerejét felismerték és elismerték a „vájtfülűek". Nem szükséges felsorolást adni a második pesti triász tagjairól, a magyar ipar- és nyomdatörténet számára oly fontos „ki­adók és könyvárusok"-ról —, elsősorban övék az érdem, hogy PETŐFI írásai a finnyás kritika ellenére is gyorsan megje­lennek; az Auróra, az Életképek a Regélő Pesti Divatlap mindig helyet ad neki. GÖRGEY, LISZNYAY érzelmesen szép baráti versei, a PETŐFI iránt érzett őszinte szere­tet, sőt rajongás is helyet kap a gyűjtésben. Az időtálló elismerést pedig GREGUSS Ágost hódolata jelenti, aki így ír: ,,. . . a magyar Béranger dalai mindenki ajkán

Next