Magyar Könyvszemle, 2003 (119. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc ifjúkori olvasmányai
Közlemények fekszem én?] igen hatottak reám mindenkor, s költői lelket is lelnek azokban gyakorlatlan szemeim”.15 Deáknak a magyar költészetben, illetve a kortárs szépirodalomban való jártasságát bizonyítják ifjúkori leveleinek és országgyűlési beszédeinek elszórt utalásai. Ismerte és kritizálta Kisfaludy Sándor regéit; hozzá azonban inkább a fiatalabb Kisfaludy, Károly művei álltak közelebb, így pl. magát egyik levelében Sulyosdi Simonhoz, Kisfaludy Károly elbeszélésének hőséhez hasonlította.16 Máskor meg 1834. július 12-i országgyűlési beszédében a nemzetét ostorozó Berzsenyi Dániel „A magyarokhoz” című ódájának néhány sorát idézte, szinte szó szerint.17 Vörösmarty Mihály korszakalkotó jelentőségű hazafias eposzát, a Zalán futása megjelenését Deák türelmetlenül várta.18 Mielőtt Vörösmartytól megkaphatta volna, 1825 decemberében vett belőle egy példányt Zsoldos szombathelyi könyvkötőtől, ezt azonban nővére, Klára (Oszterhueber Józsefné) elkérte tőle, és örömmel olvasta.19 A következő év februárjában Deák csak röviden utalt Vörösmarty művének dicséretére - „írtam-e már, hogy Zalánod nekem igen tetszik?”20 - majd zalai előfizetőket gyűjtött barátja művére. 1826. november 16-án tudatta Vörösmartyval, hogy a költő Salamon király című, 1827-ben megjelenő öt felvonásos szomorújátékára valamivel több zalai előfizetőt szerzett, mint a Zalán futására; szám szerint nyolcat, ebből azonban két példány Deáké volt.21 1830-ban Vörösmarty újabb, A bujdosók címet viselő művéből adott el néhány példányt zalai barátainak.22 Deák fejlett kritikai érzékét és csiszolt ízlését mutatja, hogy Pázmándi Horvát Endre 1831-ben megjelent, egykoron Vörösmarty Zalánjánál jóval nagyobb közönségsikert aratott hosszadalmas, gyakran önmagát ismétlő eposzáról, az Árpádról lesújtó véleménnyel volt. „Árpádot most olvasom - írta 1831. május 16-án Stettnernek én tudós és költő nem vagyok, de ha szabad nekem is be nem avatottnak ítélnem, a munka Zalán mellett gyenge. Korán szólok ugyan, mert végig nem mentem rajta, nem válók tehát képes az egészet felfogni, azonban a festések bágyadtak, az előadás nagyon egyhangú, s ezer lelkes változásaival nem mulattat úgy, mint Vörösmarty. Sok régi szót elevenít, de azt sajnálom, hogy jegyzéseiben a kútfőkre nem utal, s azt még inkább, hogy előttünk ismeretlen régi szót ott is használ, ahol vélekedésem szerint a divatban lévő szó jobban vagy legalább nem rosszabbul fejezné ki gondolatait”.23 Deák nyelvészetileg és stilisztikailag is pallérozta magát. Stettner György küldte meg számára 1830 nyarán a szombathelyi líceumban magyar nyelvet és irodalmat tanító Bitnitz Lajos Pesten, 1827-ben kiadott, A magyar nyelvbeli előadás tudománya című munkáját,24 amelyről Deák korábban megjelenésekor, 1827-ben — „sok jót” hallott.25 Deák 1830 szeptemberében előfizetett 15 Taxner-Tóth Ernő: i. m. 79. 16 VMDM 17. köt. 184. 17 Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások. 111. (Sajtó alá rendezte Barta István) Bp., 1949. /Kossuth Lajos Összes Munkái 3. köt. (a továbbiakban: KLÖM 3. köt.) 325. 18 VMÖM 17. köt. 105. 19 VMÖM 17. köt. 119. 20 VMÖM 17. köt. 140. 21 VMÖM 17. köt. 156. 22 Taxner-Tóth Ernő: m. 103. 23 Taxner-Tóth Ernő: i. m. 105-106. 24 Taxner-Tóth Ernő: i. m. 101. 25 Taxner-Tóth Ernő: i. m. 81.