Magyar Közigazgatás, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1921-12-04 / 49. szám

49. sz­ám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1921 december 4. az, amikor a községi jegyző törvényhatósági bizottsági tag és az ilyen jegyző választja ciklusonként a saját felügyeleti hatóságát, úgymint főszolgabiráját, az alispánt és igy szavazatával, összeköttetéseinél fogva az egész vonalon irányítólag befolyást gyakorolhat. Viszont, ha a községi bíró és bárki más laikusabb egyén lehet törvényhatósági bizottsági tag, a jegyző miért ne lehetne ? Ezen a visszás helyzeten is az államosítás, kinevezés könnyen segítene, mert hiszen állami tisztviselő is benne lehet hivatalánál fogva az autonóm testületben s a jegyző mint választott tag maradhatna bent továbbra is. Van olyan foglalkozás, állás is, amelyik a szorosan vett községi közigazgatáshoz tulajdonkép nem tartozik. Ilyen az adóügyi jegyzői állás. Mi tulajdonkép az adóügyi jegyző? Röviden szólva: pénzügyi közeg. Az a fel­adata, hogy a felettes pénzügyi hatóságainak írtakon kívül még azt a felesleges munkát is teljesítse, hogy a közigazgatási hatóságoknak is jelentéseket irkáljon. Tehát már az adóügyi jegyző financiális foglalkozásánál fogva is az állami pénzügyi tisztviselők közé volna sorolandó és beosztandó. Sok mindenen segít az általános államosítás! Laczkovich Béla, jegyző. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. PÉNZÜGY. Az állami italmérési jövedékről szóló törvény végrehajtása. Az állami italmérésről szóló 1921: IV. t.-c., amellyel úgy javaslat korában, mint törvényerőre emelkedése után, már ismételten foglalkoztunk, most van végre­hajtás alatt. A végrehajtás tárgyában rendelkező I. évi 101.010. számú pénzügyministeri és 94.453. sz. belügyminiszeri utasítások — különösen az előbbi — oly terjedelmes elaborátumok, hogy azokat részletesen már azért sem tárgyalhatjuk, mert lényegesebb intézkedéseik — önért­­hetően — egyezők a törvénynek lapunkban már ismer­tetett rendelkezéseivel. Áll ez különösen a pénzügyministeri utasításra, amelyből ennélfogva csak a következőket kívánjuk ezúttal kiemelni. Az utasítás nagy súlyt vet a magyar állampolgár­ság igazolására, amiért is ezt kizárólag magának a belügyminiszernek tartja fenn. Azok, akik honosítás útján szerezték meg a magyar állampolgárságot, új engedélyt csak akkor kaphatnak, ha honosításuk leg­alább 20 évvel ezelőtt történt. A pénzügyigazgatóságok most revideálják a törvény életbelépése napján érvényben volt összes italmérési engedélyeket és ennek a revíziónak a rendjén elvonják és másoknak fogják kiadni mindazoknak az engedélyeit, akik állam- és társadalomellenes tanokat terjesztettek, ilyen irányú izgatásokat üzletükben lehetővé tettek, szóval, akik a forradalmak és a törvénytelen uralom sikerét előmozdították, továbbá azokat, akik a törvény 3. §-ában meghatározott feltételeknek egyébként nem felelnek meg, valamint azokét, akik 1900 december 31-ike után szerezték magyar állampolgárságukat, ide nem értve — természetesen — a született magyar állam­polgárokat.­­ A felülvizsgálat rendjén egy kézben avagy egy családnak vagyonközösségben vagy közös háztartásban levő tagjai kezében — szabad választásuk biztosítása mellett —, csak egy engedély (és pedig vagy egy korlátlan kimérési, vagy egy kizárólagos pálinkamérési engedély) hagyható meg; a többi engedély a törvény 17. §-ában szabályozott elvonási eljárás mellőzésével, bevonandó. Az ekként megszűnő, valamint a törvény értelmében módosítandó régi engedélyek 1921 december 31-ig egész terjedelmükben háborítatlanul gyakorolhatók, e napon azonban hatályukat vesztik. Az italmérési engedélyek után évenként fizetendő és hét fokozatban megállapított engedélyilletéknek — a korlátlan kimérési engedélyek után fizetendő — leg­magasabb tételei: Budapesten 5000, 3400, 2000, 1000, 600, 300 és 200­0, törvényhatósági joggal felruházott vagy r. t. városokban és oly községekben, amelyek törvényhatóságnak vagy törvényszéknek székhelyei, aszerint, hogy népességük 20.000 léleknél nagyobb, 10.000—20.000, vagy 10.000-nél kevesebb 2000—120, 1400—100, illetőleg 1000—80­0-ig lemenő tételekben vannak megállapítva. Más községekben, ha népességük több, mint 20.000, úgy 1000, 700, 500, 300, 200, 120 vagy 80 K, ha kevesebb akkor 800, 600, 400, 240, 160, 100 vagy 60 K illeték jár az engedély után. A másnemű — nem korlátlan — italmérési engedélyek után fizetendő illetékek tételeit a törvény és utasítás az említett alapilletékek 90, 80, 60, 50, 40, illetőleg 15%-ában állapítja meg. A nagyban való eladás után, amely eddig nem esett illetékkötelezettség alá, a for­galomba hozott italmennyiség után, a törvényben meg­határozott kulcs szerint, italforgalmi illeték fizetendő. A rendelethez az engedélyezés, kezelés és nyilván­tartás rendjén használandó igen tanulságos és útmuta­tásra is alkalmas minták vannak csatolva. A 91.453. számú belügyminiszeri utasítás, amely az italmérési üzletek egészségügyi, közerkölcsiségi és közrendészeti felügyelete és ellenőrzése s az engedély megadására irányuló kérvények tárgyalása tekintetében intézkedik, az e tárgyban eddig érvényben volt 1899. évi 78.523., 1896. évi 59.072., 1898. évi 28.928. és 1905. évi 6209. számú belügyministeri rendeletek hatá­lyon kívül helyezése mellett, a következő főbb intéz­kedéseket tartalmazza: Kis- és nagyközségekben a községi elöljáróság, ille­tőleg amennyiben a községre a m. kir. államrendőrség hatásköre kiterjed, az illető kapitányság vagy kirendelt­ség, törvényhatósági és r. t. városokban a rendőrkapi­tányság, Budapest székesfőváros területén pedig — az államrendőrség támogatása mellett — a kerületi elöl­járóságok, valamint — mindenütt — a pénzügyi köze­gek kötelezve és jogosítva vannak bornak, bormustnak, gyümölcsbornak, sörnek, szesznek és szeszes italoknak, akár kicsinyben — bárminemű —, akár nagyban való elárusításával foglalkozó üzletekben vizsgálatot tartani abban az irányban, vájjon azok közegészségi, közerköl­csiségi és közrendészeti tekintetekből a rendeletben megállapított szabályokat megtartják-e. Az eljáró ható­sági közegek mellett a hatósági orvosok, mint szakértők működnek. A felügyeleti és ellenőrzési jog gyakorlásának alap­jául az a nyilvántartás szolgál, amelyet a közigazgatási 2 .

Next