Magyar Közigazgatás, 1939 (57. évfolyam, 1-53. szám)

1939-10-08 / 41. szám

1939 október 8. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 41. szám. KÖZLEKEDÉSÜGY. Az eskütéri híd pesti hídfőjének közlekedési nehézségei. Nem lehet tagadni, hogy a főváros nagyszerű erő­feszítéseket tesz, hogy a közlekedésügyi viszonyokat megjavítsa. Súlyt helyez nemcsak a személyes kénye­lemre, hanem a technikai berendezések tökéletesítésére is. Végeredményben ezzel is a személyes épséget és biztonságot szolgálja. Az aluljáró a Margit híd két oldalán és a szigetre való közlekedésben, továbbá az aluljáró a Lánchíd pesti oldalán nemcsak, hogy meg­könnyítik és meggyorsítják a közlekedést, de a közön­ség biztosabb mozgását is elősegítik. Az eskütéri hídig azonban még nem jutott el a fő­város előrelátó gondoskodása. Itt az a helyzet, hogy a vonalban való közlekedés mellett, csak egyoldalú közlekedés van, mert a belvárosi plébánia­templom oldalán nincs, de nem is lehet az úttestről lelépő vagy fellépő kocsiközlekedés, így azután az egyenes irányú közlekedés mellett az egyoldalú közlekedés az Eskü­ tér felől egyrészt és a Dunapart felől másrészt felnyomja a járóműveket a hídfő úttestére, ahol a kettős villa­mosmegálló járdaszigete és a gyalogjárók átjáró helye is van. Épp ezen keresztül hajtanak a járó­művek. Természetes, hogy itt kocsiösszetorlódások és más nehéz helyzetek állanak elő, amelyek a gyalogjárók és a villamos járdaszigetre törekvők idegeit a végsőkig feszítik és személyes épségét is gyakran veszélyeztetik. Ez a kocsiknak egyoldalú, kétszeres be- és lehajlása mellett másképpen nem is lehetséges. Amíg tehát a templom oldalán a süllyesztett gya­logjárda a legkényelmesebb közlekedést biztosítja, addig a túlsó oldalon egyenesen veszedelmes a helyzet, amely az ott szolgálatot teljesítő rendőrt a legnehezebb feladatok elé állítja, a közönség részére pedig hátbor-­­ zongató helyzeteket teremt. Csak itt nem tudna a főváros kiváló műszaki hiva-­­­tala megfelelő állapotokat teremteni? Hiszen a laikus­­ is látja, hogy csakis aluljáró építésével lehetne a ne­­­­hézségeket megoldani. Az Eskü-út sarkától mehetne az­­ aluljáró a hídfőig, elágazással a villamos járdaszil­i­getre. Ha azt az aluljárót megépítenék, akkor a járó-­­ művek az úttest bármely részén akadálytalanul közle-­­­kedhetnének, a gyalogjárók pedig az aluljárón át jut­nának, vagy a kettős villamos megállóhoz, vagy a híd­főhöz. Nem kellene rettegniük, hogy baj éri őket, nem kellene piruette ugrásokkal az elgázolás elől menekül­niük, minden életveszély­ nélkül jutnának el rendelte­tési helyükre. A közlekedési rendőrnek helyzete is meg­könnyebbülne ezzel az aluljáróval, amely sokba nem is kerülhetne. Kell, hogy ide is elérjen a főváros gondoskodó keze, mert a helyzet minden nagyítás nélkül tartha­tatlan. Az a főváros, amely mindent megtesz polgá­raiért és amely szociális téren is oly elismert magasan áll, meg fogja találni az Eskü-téri hídfő közlekedési vi­szonyainak megjavítására szolgáló utat is. A tabáni gyógyszálló építéséhez talán már a jövő évben hozzáfognak. Minden túlzás nélkül elmond­hatjuk hogy az Eskü-téri híd küszöbe a gyógyszálló­nak. Elkerülhetetlen tehát, hogy ezen a küszöbön a­­ közlekedés a legzavartalanabbul folyjék le. Hiszen fő­képpen idegenek részére építik a gyógyszállót, akik gyalogszerrel is igyekezni fognak odajutni. Igazán nem lehet kívánni, hogy ez életük kockáztatásával tör­­­­ténjék. Épp ezért igen helyes a junku­mot felvenni a gyógyszálló építése és az Eskü-téri híd pesti hídfője közlekedési viszonyainak megjavítása között. Dr. P­ana Jót­h -Fejér Gyula: Autótaxi viteldíjjelző készüléke. Sopron vármegye törvényhatósági bizottsága 15­ 637— 1938. szám alatt módosította a 140. Bgy. 10.756/1932. sz. — a gépjárművel űzött bérkocsiipar gyakorlásáról szóló — vármegyei szabályrendeletének 24. §-át. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter — 38.470/1939. számú határozatával — ezt a módosítást a következő szövegben hagyta jóvá. Közhelyen a közönség rendelkezésére tartott min­den gépjárművet (autótaxit) oly viteldíjjelző készülék­kel kell ellátni, amely csak fordulatszámláló szerkeze­tet (átmérőművet) tartalmaz. Viteldíjjelzőül csak oly készülék alkalmazható, amelynek rendszerét a m. kir. központi mértékügyi intézet a viteldíjjelző készülékek (taxaméterek) hitele­sítése tárgyában 1937. évi június hó 10-én 22.000/1937. K. K. M. szám alatt kiadott rendelet rendelkezései szerint rendszerpróba alapján engedélyezte s az ekkér enge­délyezett rendszerű viteldíjjelzőt valamely m. kir. mértékhitelesítő hivatal hitelesítette és mivel az 1907:V. t.-c. 16. §-a szerint a viteldíj­jelző-készülékek úgy első, mint időszakos hitelesítési kötelezettségek alá esnek, a hitelesítési bélyeg érvényben van. A viteldíjjelző szabad zászlaja piros színű. A vitel­díjjelző számlapját a fuvarozás ideje alatt szürkülettől napkeltéig meg kell világítani. A viteldíjjelző beszerzése, felszerelése, hitelesítése és jó karban tartása az engedélyes kötelessége. A vitel­díjjelző a gépjármű tartozéka és arról csak javítás vagy kicserélés céljából szabad levenni. A viteldíjjelző kicserélését, illetve a javítás után való visszaszerelését az iparengedélyes a gépjárműkerület székhelye szerint illetékes elsőfokú rendőrhatóságnál haladéktalanul be­jelenteni köteles, amely a viteldíjjelzőt hatósági bé­lyegzővel a gépjárműhöz erősíti.­­ 7 (323) — KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK. (E rovatban csupán éves előfizetőinknek közigazgatási szakba vágó kérdéseire adunk véleményt. A községek és jegyzőségek előfizetése jogán csak azokat a­ kérdéseket vesszük ügyelembe, melyek a jegyző, illetőleg vezető jegyző ellenjegyzésével is el vannak látva. A névtelen vagy illetéktelen kérdéseket mellőzzük. Az adott véle­ményekkel a kérdést eldöntöttnek nem tekintjük , arra minden tárgyilagos észrevételnek tért nyitunk.) I. Az 1920. évi december 1-én kezdtem szolgálatomat, mint kisegítő, az 1925. évi február 25-én választottak meg­ közírnokká, az 1933. évi december 1-én előléptem a XI. fizetési osztályba, de még mindig változatlanul a kezelőkre megállapított lakáspénzt kapom, vagyis havi 25 - 30 fillért. Mennyi lakáspénz jár a XI. fize­tési osztályban havonta? Válasz. A hatodik lakáspénzosztályhoz tartozó köz­ségben a XI. fizetési osztályba sorozott községi tiszt­viselő lakáspénze havonta 25.50 pengő; ha pedig há­rom, vagy annál több családi pótlékot élvez, havi 33.73 pengő. (131.) II. Az 1939 : IV. törvénycikk végrehajtása tárgyában 7720/1939. M. E. szám alatt kiadott rendelet 68. §-a alap­ján köteles-e díjmentesen visszaadni a félnek az anya­­könyvvezető a házasságkötés céljára beadott okmányo­kat, ha azok a mai Magyarországon nem szerezhetők be? Válasz. A 7720/1939. M. E. I. 68. §-a alapján a ke­resztény (nem zsidó) leszármazás igazolására az illetékes anyakönyvvezető csak az anyakönyvi kivonatokat tar­tozik bélyeg- és díjmentesen kiállítani az általa őrzött anyakönyvekből. A házassági iratok közt visszatar­tandó okiratokról azonban másolatot nem adhat ki. De ez nem is fontos, mert a Házassági Utasítás 22. §-a szerint a házasuló feleknek szabadságukban áll vissza­tartott irataikat visszakérni, ha saját költségükön ki­állított egyszerű másolatról gondoskodnak. A másola­tot az anyakönyvvezető a saját részére díj- és bélyeg­mentesen hitelesíti és a fél által visszakért irattal ki­cseréli. (135.) III. 1. Az 1939:IV. t.-c. 1. §-a harmadik bekezdésének b) pontja szerint nemzsidónak tekinthető-e az a férfi, aki már 40 évvel ezelőtt áttért az izraelita vallásról ke­resztény hitfelekezetre, jelenleg is keresztény hitfele­­kezet tagja és 27 évvel ezelőtt őskeresztény nővel kö­tött házasságot, ha a házasságból gyermek nem szü­letett és már nem is születhet, mert a feleség már elhunyt? 2. Ha ez a személy a 7720/1939. M. E. sz. rendelet 64. Ön szerint a polgármestertől „Tanúsítványt“ kér és nem kap, van-e jogorvoslatnak helye, ha igen, milyen hatósághoz? Válasz: 1. Nézetünk szerint a kérdéses esetben a tör­vény idézett rendelkezésének érvényességéhez a házas­ságkötés időpontjában fennállott helyzetet arra való tekintet nélkül kell figyelembe venni, hogy a házas­

Next