Magyar Krónika, 2018. július-december (5. évfolyam, 7-12. szám)

2018-07-01 / 7. szám

2018/7. JULIUS Együtt Voltak az együttélésben nehéz időszakok, legutóbb például a kilencvenes évek. A ma­gyar cigányság kétségkívül a legnagyobb vesztese lett a rendszerváltásnak, amiben a nomenklatúra tagjaiból verbuválódott újka­pitalisták mellett bőven részes volt maga az új világra felkészületlen cigányság is. A kö­rükben a munkanélküliség az egekbe szö­kött, sokan a nyomor legmélyebb bugyraiba süllyedtek, amire válaszul sokan bűnözőkké lettek, elviselhetetlen körülményeket teremt­ve maguk körül. Erre jött a magukat liberális jogvédőknek nevezők erőszakoskodása, mindenért a több­ségi társadalom hibáztatása, a cigány jogsér­tések eltagadása, a szembenállók hergelése. Amire válaszul megszületett a cigánysággal szembeni radikalizmus, a feszültségek gyil­kosságokig fokozódása. Társadalmi robbanás fenyegetett. A robbanás azonban elmaradt, mert a pol­gári kormány vette a kezébe az ügyeket. Sok más mellett elindult a közmunkaprogram. Ez a kezdeményezés a Fidesz-KDNP-kor­­mány egyik legsikeresebb innovációja lett. Szívesen látják azok, akik maguk kemény munkával keresik a kenyerüket, hiszen más­nak sem ingyen jár az ellátás, ez így igazsá­gos. Jól látható az is, hogy a közmunkából igenis van átjárás a rendes munka világába. De ami talán a legfontosabb: maguk a köz­munkások is örülnek a lehetőségnek. Régi hamis közhely dől meg éppen arról, hogy a cigányok utálják a munkát, és csak a segély­re hajtanak. Persze a cigányok közt is akad mindenféle ember, de a valóság az, hogy a többség szívesebben dolgozik, mint hogy segélyen tengődjön. Mindezek következtében egy bátran tör­ténelminek is nevezhető eredménye is lett az áprilisi választásoknak: a magyar cigányok nagyobb arányban szavaztak a kormány­­koalícióra, mint az összlakosság. A magyar cigányság egyfajta társadalmi szerződést kötött a Fidesz-KDNP-pártszövetséggel. Felismerték, hogy melyik az a politikai erő, amely valóban szolgálja az érdekeiket, és me­lyik, amely csak a saját doktriner elméleteit akarja rájuk kényszeríteni. E kölcsönös elő­nyökön alapuló szövetség újabb sikeréről, a cigányzene újjáélesztéséről, a muzsikáló Ma­gyarországról szól lapunk vezető riportja. ■ Lapszámunk szerzői: Ágoston Balázs.......................44. Balázs Géza..............................78. Bayer Zsolt...............................36. Bencsik Gábor........................28. Bertók T. László.......................68. Binder István............................38. Csáky Zoltán...........................104. Dala István...............................62. Farkas Anita............................126. Feledy Balázs..........................98. Földházi Árpád.......................58. Futó Tamás..............................122. Gáspár Ferenc........................50. F­ollós László............................62. Jankovics Marcell......................6. Kovács Dániel..........................90. Kerényi Imre............................34. Marton Mária..........................94. Nagy Ida...................................10. Nádasdy Borbála...................120. Német Dániel..........................74. Schmidt Bea...........................124. Sinkovics Ferenc.....................116. Somfai Sándor.........................10. Szabó Judit.............................40. Szakolczay Lajos....................102. Szentes Anna..........................82. Székely Dániel........................58. Szigethy Gábor.................... 112. T. Szántó György................. 44. Vogt Gergely...........................68. 3 BENCSIK GÁBOR főszerkesztő

Next