Magyar Krónika, 2018. július-december (5. évfolyam, 7-12. szám)
2018-07-01 / 7. szám
2018/7. JULIUS Együtt Voltak az együttélésben nehéz időszakok, legutóbb például a kilencvenes évek. A magyar cigányság kétségkívül a legnagyobb vesztese lett a rendszerváltásnak, amiben a nomenklatúra tagjaiból verbuválódott újkapitalisták mellett bőven részes volt maga az új világra felkészületlen cigányság is. A körükben a munkanélküliség az egekbe szökött, sokan a nyomor legmélyebb bugyraiba süllyedtek, amire válaszul sokan bűnözőkké lettek, elviselhetetlen körülményeket teremtve maguk körül. Erre jött a magukat liberális jogvédőknek nevezők erőszakoskodása, mindenért a többségi társadalom hibáztatása, a cigány jogsértések eltagadása, a szembenállók hergelése. Amire válaszul megszületett a cigánysággal szembeni radikalizmus, a feszültségek gyilkosságokig fokozódása. Társadalmi robbanás fenyegetett. A robbanás azonban elmaradt, mert a polgári kormány vette a kezébe az ügyeket. Sok más mellett elindult a közmunkaprogram. Ez a kezdeményezés a Fidesz-KDNP-kormány egyik legsikeresebb innovációja lett. Szívesen látják azok, akik maguk kemény munkával keresik a kenyerüket, hiszen másnak sem ingyen jár az ellátás, ez így igazságos. Jól látható az is, hogy a közmunkából igenis van átjárás a rendes munka világába. De ami talán a legfontosabb: maguk a közmunkások is örülnek a lehetőségnek. Régi hamis közhely dől meg éppen arról, hogy a cigányok utálják a munkát, és csak a segélyre hajtanak. Persze a cigányok közt is akad mindenféle ember, de a valóság az, hogy a többség szívesebben dolgozik, mint hogy segélyen tengődjön. Mindezek következtében egy bátran történelminek is nevezhető eredménye is lett az áprilisi választásoknak: a magyar cigányok nagyobb arányban szavaztak a kormánykoalícióra, mint az összlakosság. A magyar cigányság egyfajta társadalmi szerződést kötött a Fidesz-KDNP-pártszövetséggel. Felismerték, hogy melyik az a politikai erő, amely valóban szolgálja az érdekeiket, és melyik, amely csak a saját doktriner elméleteit akarja rájuk kényszeríteni. E kölcsönös előnyökön alapuló szövetség újabb sikeréről, a cigányzene újjáélesztéséről, a muzsikáló Magyarországról szól lapunk vezető riportja. ■ Lapszámunk szerzői: Ágoston Balázs.......................44. Balázs Géza..............................78. Bayer Zsolt...............................36. Bencsik Gábor........................28. Bertók T. László.......................68. Binder István............................38. Csáky Zoltán...........................104. Dala István...............................62. Farkas Anita............................126. Feledy Balázs..........................98. Földházi Árpád.......................58. Futó Tamás..............................122. Gáspár Ferenc........................50. Follós László............................62. Jankovics Marcell......................6. Kovács Dániel..........................90. Kerényi Imre............................34. Marton Mária..........................94. Nagy Ida...................................10. Nádasdy Borbála...................120. Német Dániel..........................74. Schmidt Bea...........................124. Sinkovics Ferenc.....................116. Somfai Sándor.........................10. Szabó Judit.............................40. Szakolczay Lajos....................102. Szentes Anna..........................82. Székely Dániel........................58. Szigethy Gábor.................... 112. T. Szántó György................. 44. Vogt Gergely...........................68. 3 BENCSIK GÁBOR főszerkesztő