Magyar Krónika, 2019. január-június (6. évfolyam, 1-6. szám)

2019-01-01 / 1. szám

2019/1. JANUÁR Lapszámunk szerzői: Balázs Géza..............................68. Bencsik Gábor...........................3. Farkas Anita..............................88. Farkas Wellmann Éva...............71. Fehérváry Krisztina.................64. Feledy Balázs...........................94. Futó Tamás...............................122. Gáspár Ferenc.........................52 Jankovics Marcell......................6. Kovács Dániel..........................110. Lass Gábor...............................60. Marton Mária...........................84. Nagy Ida....................................10. Nádasdy Borbála....................116. Nánási Tamás...........................42. Német Dániel..........................102. Olajos György.........................70. Potápi Árpád János...............36. Schmidt Bea...........................124. Sinkovics Ferenc......................46. Szakolczay Lajos.....................104. Szarka Sándor.........................38. Szencz Dóra............................118. Szentes Anna...........................72. Szigethy Gábor.......................114. Vogt Gergely............................44. T. Szántó György....................94. Ami igazán fontos Nyugtalanító világ jutott nekünk, itt a hu­szonegyedik század elején. Áradnak ránk a felzaklató hírek, körülvesznek mindenféle dúlt indulatok. Mit kellene tennünk: elbúj­ni előlük? Kikapcsolni a telefont, felvinni a padlásra a tévét, a Bartók adóra rögzíteni a rádiót? Hiszen az igazán fontos dolgok nem a világ túlfelén, nem is a településünk utcáin vagy középületeiben, hanem az otthonunkban tör­ténnek. Az igazán fontos az, hogy családunk legyen és barátaink, akikkel összetartozunk, akiknek a társaságában jó lenni, akikkel megoszthatjuk az örömünket és a bánatun­kat, emellett pedig dolgunk legyen a világban, munkánk, amiből megélünk, és ami a világ­nak hasznára van. Ehhez pedig nemigen van szükségünk arra, hogy értesüljünk a malajziai vonatszerencsétlenségről, a venezuelai inflá­cióról vagy a bangladesi árvízről. A politikai eseményekkel már nehezebb a helyzet. A globalizáció azt hozta magával, hogy a személyes életünkre is hatással van, hogy ki az USA elnöke, hogyan alakulnak a török-orosz kapcsolatok, és miként alakul a kuvaiti olajkitermelés. A honi fejlemények pedig végképp befolyásolják a jelenünket és a jövőnket. Mivel legalább a választásokon mi magunk is befolyással lehetünk a poli­tikai fejleményekre - a tavaszon mindjárt Egész Európáéra -, nem tehetjük meg, hogy teljesen kizárjuk az erről szóló híreket az életünkből. Régi igazság, hogy a jó élet kulcsa a mérték: mindenből éppen annyit, amennyi szükséges. A globalizált világban új leckét kell tehát megtanulnunk: egyensúlyt terem­teni a nagyvilágra, a közéletre, valamint a saját életünkre, családunkra fordított figye­lem között. Elzárkózni mindentől, ami az otthon falain kívül történik, struccpolitika volna, de meg kell tanulni ellenállni a kísér­tésnek, hogy időnkből és figyelmünkből túl sokat a külvilág ragadjon el. ■ Fotó: Shutterstock.com / BENCSIK GÁBOR főszerkesztő

Next