Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 3. évfolyam (Budapest, 1915)
1-12. szám tartalomjegyzéke - Tárca - Zseromszki István: Útban az ég felé
ahol Zenécske tiszteletére vásárolt nyakkendőjével felakasztotta magát. A kifejlet csak módjával bántó, de költőileg elkerülhetetlen: Kudlár doktor úr talajtalan, aláásott erkölcsű ember volt, a tabáni szánnivaló agglegények egyike. S az ifjúság és egészség joga kétségtelenül a Tabánból kiszabadult Zenécske s a kíméletlen Kormorán oldalán van; a viruló, de amerikaiasan esztétikátlan Pest erkölcsi és fizikai hygiénéje diadalt kell hogy arasson az itt keletkezett, csupán gyengeségeibe kapaszkodó múltnak érzelgős, céltalan kultuszán. Az érdekes kísérlet szerzője Újhelyi Nándor. Ajánljuk neki, e munkáját minél később s erősen átdolgozva adja csak ki könyvalakban, mert így nagy jóakaratra nem számíthat a kritika részéről; a humorisztikai szabad irállyal a szép stíl, az ötlettel az idea terhére ne éljen vissza; a jellemalakok belsejét ne csak éreztesse, hanem állítsa jobban elő akciójával; a drasztikus nevettető eszközökről mondjon le a meg nem sértett olvasó hálája kedvéért. Sokat dolgozzék kevés és jól választott feladatokon; becsülje meg a manap ritka magyar humoristák egyikét magában. Erősen érzenek még rajta itthoni, önellenőrzés útján könnyen levetkőzhető rontó hatások. Bátran vallhatja egyelőre mesteréül Jean Pault, kivel temperamentuma is rokon vonásokat tüntet fel. Jean Pault mondottuk, a nemes és magasabb célok kitűzésében is. — Végigkalauzoltuk az olvasót szépirodalmi lapjaink s szépirodalmat is közlő általános folyóirataink zömén. Szeretnők ismerni benyomásait, de erről le kell mondanunk, ha csak jövő álláspontja nem mutat vissza reájuk, amely állásfoglalásnak a hazai szépirodalom irányításában szerepe lehet. Korántsem akarták azonban e téren befolyásolni ezen felettébb szerény megjegyzések, vajha igénytelenségükben is elérhettek volna annyit, hogy az olvasók megszeressék azt az ügyet, amelynek a vele való visszaélések annyi ellenséget szereztek, az igazán magyar szépirodalomnak sokszor elárult, de igaz ügyét. Nagy Péter: Könyvek. Marosi Arnold: A természet élete. A Szent-István-Társulat kiadása. Budapest, 1905. 258 oldal. Valahányszor magyar természettudományi munka jelenik meg a könyvpiacon, elcsodálkozom az író önzetlen lelkesedésén és a kiadó kevés reménységgel kecsegtető vállalkozásán. Mert — valljuk be őszintén és egyben sajnálkozással — közönségünk körében vajmi csekély kelendősége van a természettudományi kérdésekkel foglalkozó műveknek. Ha összehasonlítást teszünk a német viszonyokkal, röstelkedéssel kell megállapítanunk, hogy a művelt közönségnek szánt, vagy általában a népszerű természettudományi irodalmunk messze mögötte kullog a németének, amelynek minden esztendőben megvan a maga — hogy úgy mondjam — szenzációja, egy-egy elismert szaktekintélyektől megírt, pompás kiállítású és — ami a legfontosabb — meglepően olcsó természettudományi könyv vagy könyvsorozat alakjában. Sietek hozzátenni ehhez a megállapításhoz, hogy nem természetudósaink szorgalmának hiányában, nem is könyvkiadó cégeink nemtörődömségében kell a hibát keresnünk, hanem egyes-egyedül a magyar olvasóközönségben és abban a fölfogásban, amely az általános műveltségről a köztudatban kialakult. Közönségünk kapva kap az idegenből átplántált szépirodalmi műveken, falja a mesterségesen divatossá tett magyar íróknak modernségükben nemzetietlenné vált