Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)
1788-04-12 / 29. szám
m ség és a velek lévő Hadnagy parantsolatjára a’ fegyvert (hogy a’ fajka el ne merüljön) el hányván , hirtelen is edgy fajkába ülnének, és edgy Jantsár övig ugordván utálnak a’ vízbe, fajkájokat egyedül a’ parthoz húzná , ott a’ Hadnagy üllőkét meg-kapván kirántotta és fejét venné ; ha más f Jantsárok ugyan ezen fajkabélieket mind rendre fejelnék azonkívül, hogy valamelyik kardot rántana szép lindi-hir vollnaé ez? feleljen ráeg a’ hólfak* országában lévő Hadnagy Traulman. Én magamrészéröl előbb ennámmal szúrtam vólna ki ezen Jantsárnak a’ szemét, hogy sem ily gyalázatosan vesztem Volna el. Sapientia pauca. — Midőn az Erdélyi katonaság tettetné magát, mintha Foksán nevű Török faluba szándékoznék beütni, a’ Foksani Törökség között igen nagy zenebena támadas, némelyek szándékoznak vola elszaladni , mások magokat megadni, mások ellenben höltig oltalmazni magokat és így a’ fel lázadott Pogányság edgyik részen sem tud vala megedgyezni; azonban sokan találtattak közöttük ollyanok, kik ezen villorgó időt haszostra kívánván fordítani , és akarván a’ zavaros vizben halászni, a’ főbb házakba berontnak vala, onnan minden drága portékát, és nevezetesn pénzt erővel elvesznek vala , sok házakat fel gyújtnak vala, és igy Foksárnak nagyobb része minden fegyver zörgés nélkül, a’ tulajdon benne lakók által porrá és hamuvá változik. — Hogy a’ Törökök is a’ hadakozást a’ Nagy Isténnek (Halla) nevében igyekezik kezdeni és folytatni, meg tettzik, azon könyörgésből, mellyet a’ Török Fő-Püspök (Mufti) azon alkalmatossággal , midőn a Mahumed Próféta hires Zászlóját, edgy Álkoránnal edgyütt a’ Nagy Vezérnek által adva vala , mondott, mellyet a’ benne gyönyörködök kedvéért ide tettünk.