Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)

1788-02-02 / 10. szám

Ámbár a’ háború edgy szükséges es csak nem el­ kerülhetetlen rosz légyen­ is, még is mondha­tyúk , hogy ezen ros­sz a Magyarokra nézve edgy különös áldásnak tartattathatik. Ved csak szemeid eleibe ezt az áldott Természetnek minden javaival mások felett bővelkedő Országot , úgy tapasztalad , hogy a’ Ter­­mészet, mint edgy bujálkodó Isten-as­szony úgy a­­ka­ra magát ezen a’ földön ki­ mutatni. — A’leg jobb kenyér, a’ legjobb hús, a’ legjobb izü bor, amel­lyekkel ezen föld a’ maga vitéz Magyarait táplálja , a’ leg­elsö áldása a’ Természetnek ; minden bör , tsak a’ pénznek láttatik vala szűke. Ha hát az egész világon valahol a’ különben veszedelmes had áldásnak tartathatik, a’reszsz mert a’ Török háború az Magyarok­ra nézve. Vegyük tsak azon 1 ezer embert, mely már ott készen álla­ Törökök ellen; mely nagy pénz mozgást, a’ természetieknek, melyeknek el­adások iránt gyakor panaszra kelletik vala a föld-népének fekod­­ni, mely nagy árrat nem okoz ez ! Csak a’ Tábori gaz­daságnál 40­ ezer Lovakat számlálunk , hól van a’ Lovas-férgeknek Paripái ? Itt tsinál most a’ föld-né­pe pénzt magának ! Ez a’ különben tehetetlen mun­kás kezeket dologra indítja , és eszközt ad arra , hogy azon áldott Ország minél hamarább leg­szebben virágozhassék , és most mondha­tjuk mi Németek : Res parvae Hungarorum crescant, & nosirae discor­dia dilabantur. Ezen írónak Írását, ki Nemzetünk­nek és Hazánknak igen nagyra becsűlleje, mindig érzékenységgel olvasván, ezt szóról szóra fordítot­tam. —— A’ Török Birodalombéli f­őbb Hivataloknak, azok­nak rangjok­ szerent-való le-irása. A’ Nagy Vezér Első Minister a’ Török Biro­dalomban , kin a’ Státus dolgainak terhe fekszik, és a’ ki­

Next