Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)

1789-03-18 / 22. szám

. ex a* maga hólt-tetemét meg­­­gy­ógyított Oláh, egy Innep napon éppen arra a’ Korcsmára vetődvén , hót a’ más hólt-tetemes Oláh iszik valt, így szállit­­ta­ meg ötét: ,, Hát Kumétré ! mégis nyakadon az e* nagy gomb? ládd nints már nékem ! Rá­ tekint e* hólt-tetemes Oláh a* másikra — Váj fu ----!! mit Csináltál az Ist­enért ? hogy tudtad magadat meg gyógyittani ? Könnyen bizén, felel­emez , ’s tége­­det­ is meg* gyógy ittalak, tsak fizess, mint mások , a’­­ kiket meg­gyógyitottam. Igéri a’ hólt-tetemes Oláh, hogy edgyik marháját örömöst néki adándja , ha meg­ tudja gyógyittani. Nem kell nékem marhád, felel az Oláh Doktor , adj két kupa bort, és lel­kemre fogadom egynéhány hét múlva meg­­­ros­sz gyógyulva ! A’ két kupa bort nem csak meg­­­igéri, hanem ki­ is méreti a* Patiens, meg­iván ketten a* hólt-tetem Kontójára, ki­fordúl az Oláh, be­hoz egy hegyess­ tövissel, meg­fogja a* másiknak a’ nyakán a’ hód-tetemet, keresztül szúrja, és meg­ haggya a* Pátiensnek, hogy addig a’ tövisset belőlle ki*ne húz­­за és hozzá se nyúljon, valamig egészszen le­ nem lohad és meg­ nem gyógyúl; mellyet az Oláh, a* másiknak szerentsés példájából, egészszen el -­hitem I­­­­vén

Next