Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)
1789-03-18 / 22. szám
. ex a* maga hólt-tetemét meggyógyított Oláh, egy Innep napon éppen arra a’ Korcsmára vetődvén , hót a’ más hólt-tetemes Oláh iszik valt, így szállitta meg ötét: ,, Hát Kumétré ! mégis nyakadon az e* nagy gomb? ládd nints már nékem ! Rá tekint e* hólt-tetemes Oláh a* másikra — Váj fu ----!! mit Csináltál az Istenért ? hogy tudtad magadat meg gyógyittani ? Könnyen bizén, felelemez , ’s tégedet is meg* gyógy ittalak, tsak fizess, mint mások , a’ kiket meggyógyitottam. Igéri a’ hólt-tetemes Oláh, hogy edgyik marháját örömöst néki adándja , ha meg tudja gyógyittani. Nem kell nékem marhád, felel az Oláh Doktor , adj két kupa bort, és lelkemre fogadom egynéhány hét múlva megrossz gyógyulva ! A’ két kupa bort nem csak megigéri, hanem ki is méreti a* Patiens, megiván ketten a* hólt-tetem Kontójára, kifordúl az Oláh, behoz egy hegyess tövissel, megfogja a* másiknak a’ nyakán a’ hód-tetemet, keresztül szúrja, és meg haggya a* Pátiensnek, hogy addig a’ tövisset belőlle ki*ne húzза és hozzá se nyúljon, valamig egészszen le nem lohad és meg nem gyógyúl; mellyet az Oláh, a* másiknak szerentsés példájából, egészszen el -hitem Ivén