Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)

1789-04-29 / 33. szám

tett Stafétáit nem vólna képes meg­számlálnunk; a honnan csak azt ítélhetjük , hogy ezen emlékezetes 1789-dik esztendőnek közelget azon Punctuma, mely­ben a’ sok figyelemre méltó terhes környűlállások *— a’ kiknek szemeiket örökös setéttséggel be­ nem fogják, bizonyosott jobban kinyitják —az a ’punk*­tu­m az időnek — mellyben némely Udvaraknak Politikája az idegen műhe­lyekben már rég készült ujj köntössébe fel­öltöztettetik; az országokat ábráz­­ló mappák változni fognak — az a’ punktum — melyben a’ maga magával békételen Europa Kis­­as­szonytól tánc­ra szállittatott Mars fiai a’ magok rettentő múlattságokhoz kezdvén , ki-ki mit főzet légyen a’ bé fedett fazékba ezeknek számokra , ki­­találodik. Már is ugyan kezdik ezen Török borral borfak­t eledeleket kóstalgatni; de az élesebben lá­tób.’ értelme­ szerint Májusnak vége lészen az a’ Sza­­káts, ki az első tál ételt ki­ fogja tálalni, a’ mi­dőn a’ Svednek a’ Bánnal való fegyver - nyugvások­­nak ideje el­ telvén , a’ tálaló kalánt már rég kezek­ben tartó Anglus, Pruszt­zus, Lengyel és Hollándus Szakátsok­ is — minden más appróbb és nagyobb Rúpiákkal edgyütt a’ magok fözteket nyilván ki­fogják tálalni. — Köszönöm az i­lyen vendégséget!­­ hót örökösön el­vész az appetitus! — Azonban lás­­sák , mik az ezen asztal felett szolgáló Környűl­­állások ? Béts, — A’ Felséges Tsászár — — kö­zt litt a’ maga gyógyulásához , és már nyava­lyája annyira szentnek lenni mondatik , hogy az ágyból fel­költ, és — —­­pennát forgat kezében, de hogy

Next