Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)

1789-07-04 / 51. szám

keteteket meg­nyerte. A* Normális Oskolákat picg? járván és azokban a* tanuló gyermekeket a’ Kereszté­­nyi Tudomány első fundamentomos Czikke­lyeiböl megkérdezgetvén, minden tanuló Leány és fiú gyer­­meknek ajándékot adott, noha ezeknek számok kö­zel 4oo-ra mégyen. A’ szegények, kik közzü­l mim­deniknek egy egy húszast ajándékozott, nagy óhaj­­tással emlegetik. Egy szóval nem lehet azt ki­fejez­ni , közönségesen mindenek mely szíves indulattal és tisztelettel emlegetik ezen Lelki fő Pásztort, és en­nek többszöri látását, melly nagy indulattal kivá­­­nják. — Ketskemét 22-dik Junii. —. ., Meg­nyíltak már nálunk­ is a’ föld szinét lassanként nedvesitö keleme­­tes Egeknek Csatornájai, mellyek a’ föld mindeg Veteményeit jó reményitö állapotra fel­emelték mind borunk, mind ételünk, mind más Gyümöltse­­ink (ha tsak ennekutánna valami Égi-veszély azo­kat meg­ nem vesztegeti, talám több lészen , mint Tavaly. A’ Vátzi Püspök ő Nagysága B. Splényi de Mihálydi azon alkalmatossággal, a’ midőn Me­­gyéjét mint jó Pásztor látogatná, hozzánk­ is ezen hón. 17-dikén be­érkezett,, holott is minden Külsö­­t­erémóniákat és Köszöntéseket meg­tiltván, szentül tartván ama Sz. Pál szavait : Nem nekünk Uram nem nékünk , hanem a’ Te Nevednek adj tisztele­­tét! Közönséges, nem pompás, ’s nem Késérökkel villagos Kotsijából ki­­­lépvén egyenessen, meg fém gik­ent, a’ Templomba sietett, ott térdeire esvén, 9-’ ájtatosságát a* Népnek ritka, példájára el -­végez-Vép.

Next