Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)
1789-02-21 / 15. szám
Királyi Udvari Mester-emberek között is vagyon már ízületet Helvétziai Vallású Magyarít , kit az Udvar Párisból maga vitetett ide — nagy betsületben vagyon azon-kívül, hogy a’ Vallását csak szemére is vetnék. Mi meghisszük, hogy ezen Párisból ide vitetett Magyar Mester-ember (ízületett Magyar Nemes-ember Debretzeni - fi, neve Imbre) csak ugyan nem olyan , mint akármelyik Debretzeni Hentes ; ki valaminek tsak a’ szagától is irtóznék ; de elég az, hogy Vallását (ha Vallás a’ Néve mert tsak névvel különbözünk a’ Kristusról neveztetett Keresztények, nem a’ dolognak fundamentomában, a’ mint egy Olosz író irja) még meg nem változtatta, ’s mégis nagy betsületben tartatik, a’ mint a’ mi ott járó, vele esmeretes Magyar Kabinet Kurírjaink beszéllik. — Itt valaki azt gondolhatná, hogy én egy ice bor mellett írom most ezen Újságot , hogy oly nagy Kurátom van az igazat (egy bölts író után) kimondani; de én nem is látom által ( szól az író) ha az én Szeretőmnek — a’ megbóldogúlt Tsászárnénak — egy kedves Barátomnak — ama hires Frantiaországi Tolvajnak Kartusnak képeket a’ háló-szobámba tartom, miért nem tarthatnám a’ Kristusét, vagy az ö Szent Annyáét Máriáét — ha a’ képet magát, a’ mennyiben tsak fejlés nem imádom is ; minthogy az imádás egyedül a’ láthatatlan Istent illeti. Ezek nékem roszsz gondolatra alkalmatosságot nem szolgáltatnak. A* Báró Vukkárovits gyűlendő félben lévő szabad Sergéről azt írják a’ Tudósítók, hogy ezen Sereg nem csak nagy előmenetellel gyűl, és máris nagy