Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)
1789-04-22 / 31. szám
azért küldött, hogy küldjön kegyelmed 6 par ezirst nyelű késeket és villákot hozzája," megszenvén az aarát, és legóttan kifogja fizetni. Az Ezüst művest ki-vállagatja a’ javát az ezüst-nyelü keféknek, és a’ szolgalóját el küldi, vélek a’ Plébánushoz, kit a’katonai vezet valam addig. A’ Plébánus Tornáczábat megállanak, ’s mond a’ kalória, hogy várakoznék a’ Leány, a’ mig ő a’ keféket bé vinné a’ Paphoz.JE’ várakozik itten',’ a’ katona pedig' benn’ mondja a’ Plébánusnak ! Uram itt a’ Leány fényet ittengyek , hogy ne is találkozhassunk edgyütt, ezen az ajtón, a’ Tisztelendő Úr hivassa bé , és keményen’ dorgálja meg. A’ Plébánius maga beszállitja a’ Leányt, egy különös' szobába viszi, és keményen kezdi legelőbb is' dorgálni. A’ szegény együgyű' szolgáló csak' bámul* a’ dölgözi’. Végre midőn a’ Plébárius elvégzené a’ dirrgálást , ’s még is pénzt nem akarna adni , kérni kezdi a’ szolgáló a’ Rések orrát , csak ekkor bámul él a’ Plébános mit tselekedett a’ katona, ki a’ dorgálás alatt úgy eltűrit’, hogy máig sem tudatik ki' volt. —— Az efféle történetek vagy élőbb ,vagy utóbb mind világosságra szoktatnak jöni — Ugyan is — Az az ifjú Ur, ki a’ múlt hetekben Bétsben a’ Fejér - ökör Vendég - fogadóban (Magyar Ruriri XXIX. lap 367) azon nevezetes vásári játékot’ódzódta, már kézben’ vágyón — 14- dikén ezéri hónapnak, éppen árulja vala a’ ’Sidókinak Posonyban ezen drága köves jószágokat akkor, smiról az után na botsatott Levél megérkezik ide, és' rajta saját tátsék', kit a’ maga Buda felé fzándéi£zo utjából kötve hozának - vissza Bécsbe. — Ez