Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)

1789-08-08 / 60. szám

la Fayette. Azt ajánlá, hogy az ő czélja nem e­­gyébb volna , hanem hogy a’ maga népét boldog­gá tehesse. — Ezután Szent Merry Alorreau Ur ál­la­ fel a’ beszédre, és a’ többi között azt mondá, hogy a’ ros­sz és gonosz Ministerek szemetetitették ugy­ el a’ Nemzetet, és ezek által vettetett a’ sza­­badság nyakába szolgai járóm. Gróf Sally Tolen­­dol ditséri vala a’ Nemzetet­, ennek tselekedetét, és erről minden jót jövendős vala! Ezután el­mene a’ Király a’ maga Királyi székéből ( oh mely ne­héz itt ülni! ) és meg­mutatá magát a’ népnek, ki teli torokkal kiáltja vala: éljen a’ Nemzeti éljen a’ szabadság! Ezek után a’maga Kotsijába üle a’ Ki­rály, és végre ekkor kiáltá a’ nép: éljen a’ Király!­­— Az egész Királyi Udvar egy meg­alázott mely szomorúságban vagyon: minden meg­változott. — A’ Hert­eg as­szony Polignoik tegnap apsitot ka­pott: a’ Király megint tulajdon kezével irt Nekker után , hogy az Istenért — tselekedje azt a’ jót — jöjjen mennél hamarább vis­sza. — A’ leg­ nagyob­­ban emlékezetes, hogy a’ Király és az ő követői, midőn a’ Státus házához ménének, magok­ is Ha­zafi toll bokrétát vivének a’ kalapjokban, és a’ Polgári katonaság Musikája azt a’ Nótát fújja vala : Ou peut on etre mieux qu au Sein de la Familie ; az az : hól volna jobban dolgunk, mint a’ mi Nemzetünknek ölelgető karjai között? — Már most a’ Frant­ia Királynak tsak edgyetlenben egy Mini­­stere vagyon. Sokakat maga el­botsátott és számki­­vetésbe küldött és ezek he­lyet mást tett. A­ kiket elbocsátott azok el­mentenek, és többnyire Brü­s­­­­­szel-

Next