Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)
1789-08-08 / 60. szám
skelbe és Hollandiának Tartománnyaiban telepedtetnek meg, a’ kiket pedig ezek helyébe tett, azokat a’ nép megint le tette. A’ kik még meg maradtanak vala, azok a’ zenebona alkalmatosságával magok önként megszöktenek — már most csak egy ház a’ Frantia Minister. Gróf Artois , Bretevil ’s má- Оэк az Udvari nagy Férfiak közzűl mind Brüsszelben vagynak. — Sőt mit mondanak? — A’ Frigyes és-----------Belgiumokról is azt ítélik némely idegenek, hogy a’ Frantia szabadságot nyert Hazafiakkal egy húron gondolkoznának , és hogy egy célra igyekeznének. Oh Egek ! őrizzetek az illyen rendeletlenségektöl — már most egész Franciaországban leg nagyobb és halálosabb vétek Nemes-embernek lenni ! ! ! Azonban minden Nemzetnek szivén fekszik a’ maga arannyos szabadsága. A’ Bastilla fogoly Várnak elrontása alkalmatosságával egy halálos fogságra ítéltetett Anglus, ezen zeneben a’ alkalmatosságával a’ fogságból megszabadúlván , vissza ment Angliába, és midőn ez a’ maga arany szabadsággal fénylő Hazájának földjén (mellyet soha többé nem reménylett) 3-mot lépett volna, megállott, elsokadott örömében írva, és le-térdepelve, a’ maga kedves Hazája’ földjét 3-szor megcsokolván , igy szollatt: Kedves Hazám’ szabad földje ! mely engemet szültél, és nékem életet adtál! vedd vissza már most az én életemet, örömei meghalak , pedig hogy az én testem és csontjaim azon kedves földbe mennek vissza, a’ honnan vétettek! — Dulce ISotale Solum! Lám de kedves egy érzékeny szivfi Hazafinak a’ maga születte földje! Na üldöz