Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)

1789-09-26 / 74. szám

ioSz járásokat; a’ Dunavitzai ujj Battéria jobbról tartoz­tatja, őket a’ Dunán, balról pedig a’ Fregata há­tráltatja. Ezen kívül a’ Szárazon való közösülés­ is egészszen el fogatott töllek , és így Belgrad úgy be­rekesztetett , hogy innen sem ki sem bé semmit nem vihetnek a’ Laudon hite nélkül. A’ mi Huszá­­raink a’ Dunánál és a’ Vizi városban állanak, és mindenütt úgy vették az állást, hogy az ellenség­nek ki ütése igen kevését árthat. Az is mondatik, hogy hónapután, u. m. 17-dikben G. Klerfé a’ ma­ga Sergével a’ Bánátból a’ Dunán által mégyen ; azután jöhet a’ Scraskir s­zerentsét próbálni. A* Törökök ma egynéhány 100 ágyu - lövéseket tevé­nek ; de a’ mieink­­igen kevesset felelének ezekre. Mi meg­kínáljuk a’ port és a* go­lyóbirt addig, mig a’ meny dörgésnek rettentő ideje el­érkezik: ek­kor kezdik­­ el a’ mi bombit hányó 90 mazsaraink és több ágyúink egyszeribe a’ magok tűzi játékju­­kat, amaz Európában hires Tábori tűzi mester Ruv­­rod vezérlete alatt, és ekkor egér fém szeretnék len­ni Belgrádban. A’ be­zárt Belgrádiak minden fél­tőbb jószágaikat , feleségeiket és gyermekeiket a’ felső Városba költöztették, ezek egész nap lármáz­nak , északa pedig a’ Laudon Táborát tsendesség­­ben dolgozni engedik. Már tegnap elök­ által­ köl­töztettek vala a* vizen a’ Császári Bor-kortsmák, melyre a’ Huszárok annyira szomjuhoznak vala, és annyi Markatánok jönek által Serviába, hogy a* Tábor már most semmi nélkül nem szükölködik. A’ Kenyérben szinte szükségünk esik , mivel a’ nap­­fényen sütő Pékek , Tábori kenyér-sütők közzül a* felin-

Next