Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)
1789-10-31 / 84. szám
116/ ki mondhatatlan nagy hasznára lesznek az olvasólnak és a’ most virágzani kezdett Nemzeti-nyelvnek elsőbben ; másodszor az Edgyügyübb Prédikátorok , és az ollyanok , kik szegény helységekben lakván, sem annyi Kommentáriusokat nem szerezhetnek, mint azok, kik ezen Prédikátiokat írták, sem az Osko- lákban úgy el nem készülhettenek , sem a’ kegyelem ajándékában nem olyan gazdagok , vagy ha ez mind megvólna is, a’ fizetés szegénysége miatt egész héten gazdaságot kellettk folytatniak, egy két ilyen Prédikátsokból álló Könyvet meg■ szerezvén , a’ nép előtt szép Predikatiot tiszta Magyarsággal mondhatnának, mások pedig olvashatnának, mint az Anglusok, Franciák és Németek. Nálunk még gyalázatosnak tartatik ugyan , ha valaki a’ más munkáját Prédikálja, pedig a’ legtudósabb Prédikátor is* igazán, a’ más munkáját Prédikálja, nem is szabad néki más Evángeliumot, rablást, vagy igazságot csinálni; csak annyiban kütlönböznek , hogy az a’ Kommentáriusokból szö'te nagy bajjal és fáradsággal öszve, amaz pedig készen jót hozzá, tehát ez eddig bölts szándék. Eztel kezdette volt már ama halhatatlan emlékezetű Kérdinál Pázmán Péter , kinek született nyelvünkön , in folio, 2 Könyvei vágynak tsupa tiszta magyarsággal irt Prédikáitioi , mely ma is , minden Vallása Magyar Keresztényeknél Kintsnek tartatik ; de ötét azután senki sem követte a’ Magyarok közzül egészszen mostanáig , mely Győri szándék megbecsülhetetlen. — Ezen Tudósitásra tett felelet nem különben oly hasznos és bölcs , hogy ha ez tökél-