Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)
1789-10-31 / 84. szám
Annyival nagyobb szükségünk volna nékünk az illyekre, hogy mi Magyarok nagy részént tsak úgy bánunk a’ Könyvekkel, mint az Újság’ Levelekkel* t. i. által olvassuk, ’s azután haza küldjük. — Ha valamely ujj Magyar Könyv kerül valamely Helységbe , van annak kínja; mert azt szüntelen házról házra hordják olvasni, mig ugyan ki nem túrosodik a’ háta. — Bár tsak Hazánknak minden nagyobb Városaiban valamely tehetős és érdemes Hazafi , Kalmár vagy Könyvkötő, illyen Olvasó Kabinetet állítaná fel. Hiszen ha eleinten kevés Olvasókat találna , úgy a’ Könyvekben semmi mocsok nem esvén, azokat eladhatná, ’s ugy is nem vallatja kárt.— Nem kellene öszve -dugott kezekkel várnunk , hogy az efféléket mindenütt csak az idegenek csinálják ; hanem magunknak kellette iparkodnunk, ’s az ilyen Kabinetokba beszedett Magyar Könyvekkel Nemzetünket az olvasásra tsalogatnunk. — Senki sem hinné el a’ ki nem látta, mely sok szép Magyar Könyvek jöttek már világosságra. — Ismerek én egy nagy lelkű ’s minden Virtusokkal ékeskedő Dámát, nints köztünk drága személlye, de szíve velünk van ; ennek a’ nagy lelkű Grófnénak Könyvtárja többekből áll 037 Magyar íróknál. — Vajha minden Grófnéink ’s Bárónémnk e’ szép pékját követnék! Ezt a’ czikkelyt a’ Komáromi tudós Mindenes Gyűjteménybűl iktattuk ide. — Hízelkedni nem mestersége a’ Kurírnak, sőt gyamorból gyűlölt ellensége ; de a’ ki ama gyermekek számára irt hires Lisifiai Héti-leveleket olvasta , és a’ Komáromi tudó is