Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)
1789-10-31 / 84. szám
Erre az utolsó Strófára nem álhatom meg, hogy ezen jegyzésemet is meg ne írjam, hogy szinte akkor lett szerentséje Hertzeg Hohenlohénak a’ Török Tábort meg rontani, mely a fél hold czimer alatt vitézkedik, mikor mingjárt fogyta esett a’ természeti hóldnak is; ez már az, a’ mi énnékem szépnek tetszik, hogy mind a’ két KronoRhonban nagy facilitást látok s.t. A’más mely szomoru ez, hogy nálunk rendszerint igen bör szokott az eleség lenni.• Mind bor , búza , árpa , zab , s. t. de most oly ízük minden, hogy még muhar magból is sütik a kenyeret, pedig az is csak volna, sőt még volt még tökből is; úgy pedig hogy a’ tököt megfőzik , és a’ mennyi lisztet meg keményíthették annyit tettek belé, és úgy lett belölle kenyér. Pesth. 85 dik Dec. — Ismét gyászos Újsággal tudósitják az Urat. A’ múlt hónapban Méltóságos K. Püspök Nagy Ignátz Ur, gyógyításnak kedvéért ide Pesre hozatván magát, Vizi-betegségben meg is halálozott; kinek is meg halt tetemeit nem itten, hanem Fejérvárat temették el. GYÁSZOS alagya. Mellyel e. Nagy Méltóságú. Kegyelmes Séllyei NAGY IGNÁTZ Urnak , a’ Székes - Fejér - Váriak Első Kegyes Püspökének, Pesten iedik Novemberben 1789 - ben történt halálát meg • Írja Megyéjének: Egy Pepi Nevendék - Papja. Régi Királyinknak tündöklő Széke! Fejérvár ! Hol Koronázások, ’s gyász temetések elett!.