Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-02-10 / 12. szám
sággal olly gyökeressen és derekassan felelt, hogy fiinnyájoknak tsudálkozását magára vonta; ezzel pedig már Életének is illy zsengéjében nyilvánságossá tette,’ hogy a’ Tudományokban mely igen gyönyörködik, és hogy az Hazának, és a’ Közjónak Nagy Reménységére nevelkedik. Ezt mind valóságos igaz Tudósitást, az említett ifju Grófnak meg-érdemlett ditséretére, nagy örömmel kívántuk ide iktatni , és azt is meg jegyezni,hogy ezen az ifjúi Gróf született Anyai nyelvénekés ki-mondhatatlan kedveltöje, Erdélyből Tórádról 2g dig Sari. — ,, Most kevesebb lévén a’ hadi-tudósitásoknnak bövsége, hellyet talál inkább az haz-,béli apróbb történeteknek megírása a’ Kurírban. Két haitim dologgal kedveskedem azért az Urnak. Ez esztendőnek 4-dik napján végözé világi életét Kolosvárt Mélt, Lúgosi Therésia ,Aszszoriv, Niefsflikin Gábor Urnák házas társa , Néhai Lugosi László Urnák, ki utolsó Valá fiú magzat ; a’ maga Famíliájában , Léáttya. Nevezetes szólt el Hazában ez Úri Aszszonyság rend kívül való erejéről, mellynek jeles és külömböző példáival főkkor az Úri*- gyülekezeteket és társaságokat mulattatta , p. ö. kel tenyerére fel vévén két férfiakat, azokat hordozhatta, egy pár érves ló-patkót ujjai közé fogván, széldben eltörte, két on tárgyért egy teásban teve ujjaival mint a’ papirosat öszvéritette, hajtotta; a’ süveg nádmézet tsupán ujjai között öszvtsaprittatta , és erösségének több hasonló példáival a’ nézőket sokszor tsudálatta. Egy szóval itten mind az erő , mind a’ tenrészet, mind a’ bátorság az Asszonyi nemet meghaladta, sőt a férfiakat is szinte maga után hagyta mellynek bizonysága az is, hogy terhes nyavalyái el következvén, nagy bátorsággal az orvait arra erőltette, hogy Aionyrfává meg bátran és nyilván,* vagyoá-é reménység gyógyulásához. Ki is sok unszolá sáfár midőn tteg-ritóndotta vólná , hogy ahi néki reménysége tirított, azt minden meg fettérféd íiélkül fogadta, édett arvatyoak ezen a felölte váló Vallas' tételét meg-M 9 IS