Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-02-24 / 16. szám
’S Hát megleszsz örömed ugyé kedves Haza? Mert jön a’ mit kivánsz a’ Korona haza. A’ Korona, mely a’ régiségeknek egy Leg betsessebb kintse, minthogy Budára megy A’ Korona, mellyet küldött hajdanába Második Sylveper a’ Romai Pápa. Az a’ szent ajándék, mellyet úgy ítélek, Isten intéséből e’ szentséges Lélek Gyarapittására az akkoron fel vett Keresztyén hitünknek mintegy zálogul tett. Az , a’ melynek kivált e’ nemzetiség körül Az érzékeny szíve a’ jó Lélek örül. Melly ennyi időknek viszontagságába Helyt állott, ’s meg maradt a’ valóságába Az a’ szent, a’ régi, és a’ tartós Korona, Ditsösség halmára melly sokakat vona, Az, a’ mely nélkül a’ Királyi rang tompa, Mi nálunk leg alább nem hasztalan pompa, Melly Andrással mikor a’ fejébe tette, Ellenségét ’s öttsét meg tsendesitette. Az, a’ melyek vágynak mézzel akár tejjel, Bővös jószágai az Országba széjjel. A’ jön haza tehát fogadjuk jó szivvel, Mely köz a’ Hazába minden igaz Hívvel. Ha olyan régiség, a’ mint van soronája, Hogy meg takargassuk lett érdeme rája. Ha olyan betses kints, az okosság mondja, Féltö is, hát légyen mindennek rá gondja.. Ha féltő, légyen az Ország közepébe , Hol nem jut egy könnyen ellenség kezébe. Ha Szent, fogadjuk el minden tisztelettel, Ki álvám elébe Magyar öltözettel. Ha Hitünk záloga, bírjuk hát zálogként, Az által adatott Juss ereje szerént. Ha ajándék , mellyet nem lehet tagadni, Nints arra , a’ miért el lehetne adni. Ha nem tsupa pompa, a’ mint némely mondja, Erre légyen minden Hazafinak gondja. Ha ellenség verő, a’ mint volt példája, Moh lehet leg nagyobb szükségünk reája.HeJL