Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-03-03 / 17. szám
b.iak tartoztam, az megfogja ismerni ártatlanságaimat, ha meg nem vonandja töllem kegyelmét. Ekkor 20 aranyokat adván a’ papnak, hogy tömlecesen lévő feleségének vigye, önként méné felfelé az akasztó helyre, és ezek valának utolsó szavai : líraim ! Isten légyen hozzám irgalmas, ártatlan vagyok: nem kívánom, hogy szánjatok, de megérdemlem, hogy sajnáljatok: Hóhér láss kötelességedhez. Ezek a’ szivre ható beszédek, a’ kö szivókat is csak ugyan utoljára megillették, annyival is inkább, hogy a tanáts háznál elkésvén a’ dolog, későn eítve 8 órakor végződött el, és mint egy az idő is szolgáltatott valami belső irtozást természet szerint a’ szivekben. Az hóti teli az atyafiaknak vissza adatott a tisztességes temetségre. — Ez elött is nem igen régen 'Hgassé nevű testvérek a’ nemzet ellen tett gonoszságokért megölettetvén, halálok után attjákfijak kezébe vissza-adaán, minden igazán ki múlt halandók köz-temető helyekbe tisztességesen tétetének el. — Francia országban ez szerint megnyerte a’ szegény bűneiért meg lakolt test, az ő minden hóti tettekkel közönséges egyetlen egy jussát, melytől ötét oly sok esztendőktöl fogva a’ képzelődés megfosztotta valt. — Azt is minden tudja, hogy itt már ma valamely megöletett gonosz tévének semmi bűne büntetését annak attyafija nem hordozza , az az: ha meg ette is az apa az almát, oltja a ki beléle haragot, nem fél nállok hogy a’ foga megvássék belé. .Mind ezek azt jelentik, hogy a’ világ erősen meg világosodott. — A’ nemzeti gyűlésből kirendeltetett és a’ Királytól is megerössittetett