Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
Rajta tehát Hívek, Magyar ivek, erős hadi szivek! Jó Hiza, drága tanyánk,biz ma fiiakhoz, Anyánk, Édes Anyák élnek, mint fák, fijaikba kikelnek: Hát, ha íijak maradunk, lelket Anyánknak adunk. Méhek, igaz gólyák, lám fészkeket, Anoyokat olják, így tselekedj, akarom, jó haza - földi karom! Szivet azért vágyunk, ’s Anya , méhünk hív raja légyünk ; A’ Haza gond szaporúlt, ’s hunnusi karra borúlt. Régi Vitézséged, Magyarom! légyen nyereséged. A’ Magyar ér, hadi vér, ’s tész Törökökre Vezér. Már Törökök tudják karodat, keseredve vajúdják; Mert mutatád, ’s hitet ád, sokba vitézi csatád. Kurta Magyar mentéd, hogy Mars hadi szárnya, jelentéd ; ’S tsak Magyar öltözeted győz , ha nyakadba veted. Hunnusi kar ’s kard rág, valamennyire hág, Törököt vág, Jupiter ott tsikorog , hunnusi kard ha forog. Hunnusi test nem rest, neki test árnyéka vitézt felt: Két Magyar, öt Törököt, az, ’s benyomozva, le-köt. Mondhatom egy szóval: Magyarom ! birsz sok hadi jóval: Lát Török oldala kint, csak, ha Magyarra tekint. Többnyire, nem vérrel, hírrel győztél, Magyar-írrel: Hidd Magyar! e’ nevezet, győzedelemre vezet! Kenve kerék kúton forog, és jól törtt poros úton. Így te mehetsz szaporán, törtt hadi próba során. Régi Khotzim Várát , éhvei ki nyitánk kapu zárát. A’ Törököt ki verenk, ’s ötét odábbra tevénk. Moldva, Török kárán, kesereg, Sok sanya határán. Hartz sokat itt lenyesett, félve sok útnak esett. •Mint csuda nézőben , az Oláhországi mezőben: Száz-ezer álla Török, ’s meg buka , hir ez örök! Ha Belgrád mit mond? tudom , itt is volt derekas gond . Vár de kezünkbe került, ’s gondba Török keverült. Mind