Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)

1790-05-04 / 20. szám

a’ Föld’ másik Föld-golyóbissának erdeiben titkolhassák el a’ LengyeliNévnek gyalázatosságát. — „ Elhagytam már egy ízben az én Atyáim lakóhelyét, és mentem Ukrainiába lakni , vad tartómányba ugyan, de ollyanba, a’ mely még a’ Lengyel ország esetein által a’ szabadságnak meg hagyatott. Minden nélkül ellehetek én , csak a’ szabadság nélkül nem. — „ Így gondolkozom én legkegyelmesebb Ur! e’ - képpen gondolkoznak kéttség kívül a’ Nemzetiség szószóllói, és maga is a’ Nemzetiség. — „ Hát meglehetne az , hogy ez a’ nagy szivü népség könnyű nád száshoz hasonlónak mutathatná magát, a’ mellyet a’ leg gyengébb íz élfúvás majd erre , majd arra az óldalra hajtogat. Ah! bár tsak inkább a’ vén cserfákhoz hasonlittatni érdemien, a’ mellyek a’ zűrzavarnak ellene állanak, és a’ mellyeket maga a’ Meny-kő sem verhet !e ! Törjük öszve a’ mi Béklyóinkat, és ne engedjünk ujjabbakat ütni magunkra ; ’s e’ mellett gondoskodjunk tulajdon dolgaink felöl; légyünk edgyesék, és felejtsük el ellenkezéseinket , utáljunk-тег minden álnok tsalárdságot , távol űzvén azt mi magunktól. Légyen átkozott azoknak emlékezete, a’ kik idegen hadakozót hívtak bé , és annak utat nyitottanak a’ Köztársaságban való bejövetelre , hogy azáltal Hazafi-társaiknak véreket, ki ontassák. — „ Vagyon Királyunk, fel állunk még mi. Ha magunknak utunkban akadályt nem terendünk , semmi meg nem akadályoztathat minket, hogy ismét helyre ne állittsuk a’ Nemzetek előtt méltóságunkat. Közönségessé lett most az Haza-szereteti; forr az minden szivben, a Korosság és Nem között hívő külömbbség nélkül. Egy Hazafi tsórsné, a gyermekeknek Annyok , tsupan Virtusai által akarván magát ékesgetni, hogy a’ Köztársaságon szükségében segittsen, maga drága köveit adja által. Ez a’ Hazafi társné az én Feleségem, és az ő ékességének az árra edgyet teszen azon 1000 Agyuknak árával, a’ mellyek a’ közelébb való Ország gyűlésében a’ fegyveres hálában szereztetendők; sőt még több