Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)

1790-05-04 / 20. szám

. Az Ezopus Vargája felel az Elysáurnbol, Herdih­ez e’ Bátsi fö Magyar Tsizmadiához. Id­­e örüly szerentsédnek olly igen; csak a* ti ros­sz * világotoknak változandósága hozta azt­ is ma­ gával. — Gondolod­ é, hogy az a’ módi csizma , az a’ kővel ki rakatott sarkantyu, mellének orját, a’ mint ditsekedel, már 90 aranyra­ is fel vittétek , az a’ 60 ezer forintos tsákó , ’s több e’ félék, so­káig fenn tarthattyák közöttetek a’ magok mosta­­ni érdemeket. — — A’ mi módi, csak módi az, ha mintjár Magyar sarkantyú­ is , mondj pedig né­kem valami módit, melly valaha ala-modivá, régi módivá ’s tsak hamar nem módivá, ne vált vol­na. A’ mi ma módi, már holnap lehet ala­ modi. Szintúgy módi vólt valaha az Atila vas sarkantyú­­ja, mint a’ tiétek a’ máji, — mérnél­é felelni ról­­la, hogy még eszekbe nem juthat a’ Magyaroknak az , hogy ők az Atila Unokáji ’s meg­ nem szégyellik magokat, hogy ők az ő vas sarkantyúját, egy té­kozló nemzet c­ic­omájává változtatták. — Látod, ekkor oda leszen minden betse a’ drága köves sar­­kantyúnak, akkor nem fogod o­lyan drágán készit­­teni a’ bornyu bőr csizmát ’s nem fogsz csirizes fa­­zakaddal ollyan magos hangon beszéltem­. — Le­het még o­lyan idő, hogy Polman csak ször finort készit, a’ mellyet Ragáts kétszer ványolt hazabéni posztó nadrágra és mentére fog fel­varni. —— A’ mi bujálkodás, mindenütt bajálkodás az ; a’ búja módi csak ugyan tékozlás, ha nem Francia ország­­ban vette­ is eredetét. Abból, a’ mivel dicsekedes valt, hogy nállatok akkor tsinálta­tyák a’ leg­drá­­gább sarkantyúkat, a’ mikor az ezü­st tsástokat e­­gész Frant­iaországban a’ Nemzeti-gyűlésbe­n küld­­vén pénzt veretnek belöllök , csak azt hozhatom­­ki, hogy nállatok szintugy módiban való búboréko­­lás uralkodik, mint ő nállok uralkodott, és a’ mi­­tsodás ki­ menetel érte ö nállok az ezüst tsattokat, éppen az érheti nállatok­ is a’ drága köves farkaa- N A­tyú

Next