Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
hangon beszéllettenek ? — az estvéli lámpás fák Párisban akasztó - fákká változtanak — a’ Papok és Apáttzák a’ Klastromokból ki-küldetvén, jószá gaiktól megfosztattana k —« a’ legelébb való Her-, czegek már ma szerentsések’ tartyák, ha magokat Polgároknak nevezhetik. — Melly nagy változás ! — és a’ mi legnagyobb az ezüst ’s még az arany csattok is pénzt olvasztattanak , szám-kivettetést szenvedtenek. .. — — Itt barátom! a’ Párisi tsatt még tovább is panaszolt volna, de én ezeket a’ régiségeket már előre tudván, beszédét félbe szakasztottasn. — A* te Leveledet az ő beszédével öszve vetvén, leginkább azon csudálkoztam, hogy ő mint valami Párisi rit 4kaságot beszéltette azt , hogy Franciaországban abban a tékozló világban , némelyik kereskedő , egy százan 2 százat is nyert. — Ti Barátom Hérái ! egy százan nem csak kettőt nyertek, ha tsak ugyan igaz, a’ mit szentelenül hazúdsz, ho°gy 180 ezer forintos egy pár csizmát készitettetek valamely Magyar Uraságnak. '— Ha igy van a’ dolog, látom nem sokáig nevezed magad Tsizmadiának, hanem Tsizma Inzsinárnek. «— Különben is a’ mint hallom , nállatok Bétsben jó részt tekeregnek 500 — 5000 Inzsinérek —» azoktól könnyen tanulhatnál csizma mérést. — De hogy a’ Matériától ne távozzunk —* én a’ Magyaroknak mostani buja kön,tössöket , éppen дет tartom ollyan hibásnak : — az aranynak éheződnek érdeme, akár paszomántban, akár sarkantyúban, akár vitéz-kötésben mindenkor megtartya a’ maga érdemét, és ha a’ szükség kiványa fordittathatik a’ haza hasznára. —* Hát azok a’ Magyar Dámák, — jó lett volna ha eddig is a’ Magyar köntöshöz meg kivánuló drága köveket, gyöngyöket, Párisi Brabántiai ’s más egyébb pillangó szárnyakkal, csipkékkel , ’s az ördög tudja a’ nevét mivel, fel nem cserélték vólna. *— Ha mint Asszonyok ennek egyébb hasznát által nem látják is, legalább azt nyékem csak elhihetik, hogy a* Szakátsnejoktól csak inkább meg