Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)

1790-05-04 / 20. szám

»сж=я:=ззО$ *=AC=i=s 5°3 tett. A’ választ a’ mellyet hozott, maga sem hiszem hogy olvasta volna, annyival is inkább nekünk , kevesebbet mondott ’s mondhatott belölle : csak ugyan, itt akkor tályban hogy vissza érkezett, olyan hir terjedett el, hogy az Anglus Udvar csak oltalmazólag jelentette volna magát ki , a* Prusszus Udvarnak frigyessének lenni — az az — hogy ha más támodná meg a’ Prusszust , akkor tartoznék néki segittséget adni — de ha maga a* Prusszus támodna meg mád, akkor nem kéntelenittetnék segilleni. — Ez mind meglehet, mint Anglus Király részéröl, de az is igaz, hogy az Anglus Király nem csak úgy beszélhet, mint Anglus Király, hanem mint Német-országnak edgyik feje, mint Hannoverai Választó-Fejedelem is , és itt vagyon most a’ leg nagyobb bgg, mellyet a’ férfi katonáknak kardja bajosan oldoz ki, hanem ha Asszonyi fegedelem tanál hozzája járulni. — Itt Bétsbe némellyek a’ nagyobbik Anglus Fejedelem Kis Asszonnak portréját szeretnék látni , vagy talám látták is már; a’ mint hogy itt a’ mit látni szeretnének, azt már előre is látni szokták. Már azt rég tudjuk, hogy a’ Prusszus a’ Lengyellel oltalmazó és támadó frigyet — az az ollyat kötött — hogy ha edgyik valakit meg támod, azt a’ másik is meg támadni tartozik. — A’ Portával Jan. 31-dik napján Konftantzinápolyban ugyan ilyen frigyet kötött, de a’ feltételek nevezetesebbek, melyeknek summája a’ Német ujjságok utáni így következik: — 1 ben. Az edgyezök egyik a’ másiknak országaik iránt jót állanak; a’ Prusszus pedig kötelezi magát arra, hogy a ’ Tsászári Udvaroknak hadat izén a’ Tavaszonn ezen feltétel alatt, ha addig a’ békesség hellyre nem állíttatnék , és ha az által a’ Portának mind az vissza nem adatuék . Valamit a’ jelen lévő háborúnak ideje alatt elvesztett. Más felől a’Porta ígéri magát, hogy a’ Prusszussal együtt, mindent el követ a’ végre, hogy a’ békességnek megkötésében Austria a’ Lengyeleknek Gailitziát és Lodomériát vissza engedi, és azonnal egész