Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
a’ régi Magyar öltözettel öltözzék fel a’ hajdani Magyaros egyenességet ’s tündöklő tiszta erköltsöt is. Igy bizonyosan rajta marad édes Hazánkon az Egek áldása.“— „Megvallom, hogy nagy örömöm vagyon a’ Hadi és más nevezetes Történetekben, mellyekből távol létemben is kedves Hazám dolgait olvashatom. Valóban ez a’ mostani idő láttatik Haszárdnak fényességét magával hozni, u. m. a’ mellyyiten nem csak a’Török háború alkalmatosságával el ! követett vitézségek kedves Hazánkfiainak halhatatlanutja Nemzetünket, hanem a’ szép Tudományokban való megbetsülhetetlen elő-menetel is. — Mind ezeket koronázta meg boldogult Fejedelmünk, kedves Hazánk fohászkodásainak meg halgatása, ’s Országunk’ leg-drágább Kintsének és Javának, Szabadságiaknak ’s régi Rend-tartásainak, Koronánkkal együtt lett vissza engedése által, melly dolog annál nagyobb ditsösségére van a’ mi Hazánknak, hogy nem párt -ütéssel érte óhajtott célját Nemzetünk, mint mások cselekedtek, hanem régi Magyar hívsége által kénszeritette boldogult Fejedelmünket, helyes kívánságainak teljesitésére. — Adja Isten, hogy Nemzetünk ellene mértékletességben maradjon, és valami módon felfuvalkodságra, ’s az idegeneknek, főképpen a’ Német Nemzetnek gyűlölésére ’s megvetésére ne fordúlyon, melly által valóban nagy kárt tenne mostan virágzó hírében az idegen Országokban. De igen ártana ezzel más részröl is: mert mi, a’ környűl-állásokhoz képest, a’ Németekkel való Társalkodás nélkül el nem lehetünk — úgymint a kikkel,egy Fejünk vagyon, oly Fejünk, a’ ki Német származású lévén, Nemzetünket szereti, és betsüli.. Mi is szeressük tehát ráá nézve is a’ Német Nemzetet. Úgy is minden Nemzetnek van jó és rossz része. A’ jót szeretni; a rosszat pedig gyűlölni kell akárkiben, minden nemzeti tekintet nélkül. Azért fájdalommal olvastam én itten egy Ujjságban, hogy egy Hazámfia minden Német Könyveket, mellyeket a’ Fia Könyvei között talált, megégetett. — Adja Isten, hogy ezen példát többen ne kövessék. “ , -4*