Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
vényei ellen, mellyek szerint nékünk is a’ más három vallásokon lévökkel egyenlő jussunknak kell lenni, minden hivatal-viselésböl ki-akarnak rekeszteni; azt felállitván azon Hazánkfiai, hogy a’ fennebb tisztelt Kegyelmes Rendelésnek ereje Szerint minden igazgatás módjának azon lábra kell viszsza állíttatni, a’ mellyen az akkor állott, midőn ditsösséges emlékezetű Fejedelmünk 1730 ban az ország igazgatását kezéhez vette ; már pedig akkor az Unitáriusok közönséges hivatalokban nem voltak; tehát most sem lehetnek, ha az igazgatás módja a’ régi lábra áll ?— De , hogy ezen ellenvetés vagy' szintén a’ részre hajlást nem esmére ítélő Biró"előtt meg nem álhat, szentül hisszük . Ugyan is — 1 - ször : A’ fundamentomos Törvényekben és közönséges Végezésekben ( constitultokban ) semmi erösség nem volt a’ mi akkori ki - rekesztetésünkre; hogy pedig boldog emlékezetű Fejedelmünk az Haza Törvényeinek ereje szerint, a’ négy bevett valláson lévök kinek kinek, minden vallásra való tekintet nélkül, maga tehettsége’ és érdemeinek mértéke szerint a’ közönséges hivatalokra lérendő felvétettetését, kegyelmesen rendelni méltoztatott valt, ezen Rendelés igaz és közönséges értelem - szerint nem láttathatik a’ Törvényekkel ellenkezni; ’s következésképpen, a’ fennebb emlittett Rescriptumnak szavai szerint, nem hogy erejétől megfosztatottnak lenni tartattathatnék, hanem inkább maga valóságos erejében meg erőfittetettnek lenni ismertetik akkor, a’ midőn parantsoltatik, hogy az egymás eltűréséről való Rendelés maga erejében megmaradjon. Meg vallyák ugyan ’s önként eröfittyük, hogy ezen nagy Fejedelemségben , mellyben a’ bevett Vallásoknak jussaikról eröss fundamentomos Törvények vagynak , az egymást eltűrésről való Rendelésre semmi szükség nem» lett volna, a’ mint ez ezen Rendelésének rendéből is megtetszik; de mivel az embereknek sziveikben a’ Keresztényi szeretet igen meghalt valt , és ki-ki tsak a’ maga vallásán lévőknek pártyokat fogja valam innen a* tör-