Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
vés, és szerentsés légyen, és nem csak magunk , hanem utánnunk következendő maradékunk isNagyságodat háládatossággal emlegetenti, és a’ jó ízmvű Fejedelem hűségében, ’s böltsességében , nem csak meg nyugszik , hanem meg is jutalmaztatni el nem mulattya. Mellyeket tsak annak bizonyítására hozok elő, hogy a’ köz-boldogságnak elő-mozditását, és virágzó állapotba való helyheztetését, tellyes buzgósággal óhajttyuk. Éppen az eddig való volt valósággal az a’ nevezetes Vas idő, melyben az ártatlannak, és a’jó szivü Polgárnak kezeire bilintsek , lábaira vas békék tétettenek, a’ gyilkos dühösség szabadoson olt pusztitott, fertőzteztetett, az árulkodóknak jutalom adatott, a’ hizelkedők hűségeseknek, a’ rossz lelkű két szivitek böltseknek , az igazságok szeretök , és ki mondók bolondoknak, a’félénket okozoknak, az emberi nemzet felebaráti Pártolóknak tartattanak , és az igazgatás a’ felebaráti szeretetnek ellenségeire bizatott. Ezek, és ezekhez hasonlók, annyira emésztették szegény Vármegyénket, hogy szintén gyógyulhatatlanokká kezdettenek volt lenni számtalan lébeink. De könyörült a’ Mindenható UR, és úgy fordította a’ Királyok éleivel,э úgy rendelte a’ környűlállásokat, hogy most már szabad a’ sérelmeseknek panaszolni, szabad orvosoltatást kívánni, szabad az igazat ki-mondani, szabad a’ gonosz embert érdeme szerint megbüntetni, szabad kinek kinek maga jutsát, törvényesenn meg-kivánni. úgy látszik , és engedje meg a’ Mindenható UR, mert kezdödgyék az az arany idős szakasz , mellyben a’ Fejedelem, a’ Kormányozó, és az Polgári Társaságnak mindennemű Tagjai, magakat boldogoknak mondhassák, irtson is ki azok hozzá minden vissza vonást, és minden dolgaiknak, cselekedeteiknek fundamentomnak tegye a’ tökélletes szeretetet. Eztel kérjük mi a’ M. Báró Urtó mint Kormányazónktól, és részünkröl is eztet ajánljuk. Ez légyen minden dolgainknak kezdete, ezzel fojtassuk, és ezzel végezzük. Nem is tartozunk - - mi