Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)

1790-05-04 / 20. szám

mi se Fejedelmünknek , se másoknak egyébbel, ha* nem szeretettel, és éppen ezzel tartozik a’ Fejede­­lem­ is minekünk; és ha ez tökélletesen mind két részről meg lészen , a’ Fejedelem­ is végbe viszi azt* a’ mi boldogságunkra szolgál. Mi­ is kötelességün­­ket te­lyesíteni , semmi­képpen el­ nem mulattyuk, аппак meg nyerésére , hogy a’ Fejedelem és az Ha­za boldog lészen, várván mindenekben a’ M. Báró Urnak , mint Kormányozónknak Utasitását és ok* tatását. Ezeknek el­mondások utánn a’ Tisztek válasz­tásához kezdenek a’ N. Vármegye tagjai, mellyel, olly szép illendő rendel, és törvényes módon esni szokott Voxolásokkal vivének végbe; a’ miilyent egy akármelly jól rendelt közönséges társaságba le­het kívánni, itt­ is a’ más érdemes Vármegyék szép p­ldatok szerint a’ valóságos érdemet nézték, nem tsik a’ Vall­ást, a’ mint ez, az alább fel­jegyzett . T­ót Urak neveikből nyilván kitetszik. Már te­­­lye­s reménységgel vagyunk, hogy i­ly jó móddal esett Tisztek választása után, a’ mi eddig igen sok nyomorúságot látott és, Vármegyénk meg vigasz­ talódisk. Meg dicsőité pedig igen deVeZeteSem­ ezen szép Nemed Gyülést, Vármegyénknek egy ritka kegyes* ség ■ Annya Gróf özvegy Consiliáriusné Kendefi E*­lekné As­szony ö Nagysága, a’ ki is egész hat na­pok alatt minden Nemes­ és főbb renden lévő Ura­kat, igen drága készületü Úri asztalánál, igaz Ma­­gyari, és ez előtt száz esztendőkre viszsza emlékez* tető adakozósággal kimélletlenül vendéglő. Ugyan­is o­ly hos­szu asztalok téríttettek az igen nagy­ és pompás Dévai Kasté­ly Palotáiba , hogy fe­ljül hatvanon, alók­ pedig százan­ is le­telepedhettek melléje, és midőn már rakva volnának az asztalok minden drágaságokkal, nem győznek Volt elég ven­dégek találtatni azoknak be­tsrésekre, hanem az E* Wang ■ h­u­n hívogatok módgya­ szerint szinte az ut­­czákra - entelenittetének a’ vedég hivók Ri-nyargal-­­ei, hogy a’ lang-eit tulkokra, és madarakra ven*­­ - 2 dij-

Next