Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)

1790-05-04 / 20. szám

toztatást tenni. — De hol lehet ma nagyobb Filosofus katonákat tanálni, mint a’ Lengyelek között. Ezek már egészszen által látták ’s kivált a’ Fridiik Tanítvány ahol megtanulták, hogy a’ Filozofia nem a’ nagy kiáltásban áll ; mert úgy Kakas volna legnagyobb Világi bölts és a’ Trombita. Miilyen rég állanak már Krakkónál elkezdve Gallitzia és £0domeria mellett hosszan , el egész Volhiniáig tábor* ban, mintha a’ Silésiában fekvő Prusszus katonákat az Ukrájnánál fekvő Orosz Kozákokal öszve akar* nák lántzol ni, még is senki sem tudja mi a* czél* lyok. — Ezek a’ dolgok noha nem ujjságok, még is figyelmetességet érdemelnek , de a’ mai világban leg nagyobb figyelmetességet érdemel még is — a’ Szeretet — a* jó türedelem. — Ennek megbizonyita tására semmi erösség nem kívántatik. Minden tudja azt, hogy az ördög, ha valamit véghez nem tudna vinni, arra a’ szeretetet venné fel eszközül , és elérné célját. — Legelevenebb példáját lehetett pedig látni a’ mi Századunkban a* Szeretet’ erösségének némelly országok között , és azoknak Kírályai között. — Az Anglus Király olyaneressen szereti Angliát, hogy született Német Hannoverai Választó Fejedelem lévén, és Német országiában a’ legszebb darab résat bírván , még is Születésének földjét még nem látta életében , hanem aa ide készül annak látogatására. — A’ Fárisok a’ nagy szeretet miatt meg nem szenvedhették azt, hogy az ő Királyok, nem Párisban, hanem Versáliában lakjék, holott ez alig vagyon 2 n értföldecskére Páristól, és ha akartanak , minden órán megjelenhettenek tiszteletére. *— De ne menjünk messzes egészíz Europa megisméri és tsudálja a Magyar Nemzetnek az ő Királyához való szeretetet. Soha , még a’ világ lészen , és a’ történt dolgok írásban olvastatnak, ki nem töröltethetik a’ Nemzeteknek emlékezetekből a’ Magyaroknak ezen mondása — haljunk meg a’ mi Királyunkért ! — Ha a’ Frantz és Anglus Nemzet szereti a’ maga Királyát, m mondja meg nekem akár ki, nem a’ maga haszját