Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
nem személy vállogatók: ha ma egy hajójokat akár melly nemes nemzet 2 Million akarná megvásárolni ’s holnap az Erdélyi Tzigány nemzet száz forintal többet tanálna ígérni, bizonyosan ezeké lenne az elsőség. — Nem volna az Anglus nemzetnek nagyobb gyalázat annál , mintha rolla az újságokban a’ féléket imának , hogy magának nemzeti ruhát ez vagy amaz Német vagy Frantia városban tsináltatott. — Mitsoda hasznát vette mindezeknek csak a’ múlt esztendőben is ? — azt hogy 1g Millió 513 ezer font Sterling árú meg készült portékát adott el kész pénzen az idegen nemzeteknek, ezt pedig abban az esztendőben , a’ mikor majd minden Európai más nemzeteket Svétziátol fogva egész a’ Skutari Basáig, a’ leg pusztítóbb egyenetlenség szegényitett. — — — — Boldog türedelem ! — vallyon mikor válik az Anglus türedelem, Magyar türedelemmé ? — A’ kezdetit tudom akkor fogja venni, mikor az arany fonalat , ha mingyár olyan hosszú lenne is mint a’ föld közép aprontsa, a’ magunk aranyunkból othon az hazában fogják készitteni — mikor azok a’ derék Magyar Szabók ’s Tsizmadiák a’ Magyar köntöst otthon várják, hogy ne kellessék tsak miattok is 6 Millióval szegényedni az országnak — mikor azt a’ kardot, melyet otthon 3 sor. megvehettünk volna, nem kéntelenittetünk idegen helyen óarannyal vásárolni, ’s magunkat le nevettetni — mikor a’ mi Orásaink nem kéntelenittetnek,,szám tábláért, (Tzifferblatt) óra-rugóért Bécsbe jönni — mikor által fogjuk látni , hogy ha a’ magunk országát gazdagittani szándékozunk, a’ körűlettünk lévő szomszéd nemzeteket magunktól nem elidegenitteni , hanem inkább hozzánk édessitteni kötelességünk ; kivált azokat a’ kikhez még tsak óra rugóért is menni kénytelenittetünk — mikor vagy minden országunk boldogságát munkálódó mesterségeket országunk fiaival gyakoroltatunk, vagy ha ezt nem akarjuk, mi is mint az Angiusok, magunk közzé a’ Németek közzül csalunk — mikor által látyuk azt, hogy ha a’ jég-