Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
Csernovics. — Jó Barátom! — Egy közelebb Bétsben költ Felséges rendelés-szerint, Moldovainak minden tollúnk elfoglalt részei, az Chotimi Rájá- val eggyütt, a’ Bukovinai Törvényes ítélő székhez foglaltatott. — Más Felséges rendelés-szerint tartoztattak minden hivatalok, a’ Tisztviselőknek neveket, életek’ idejét, az ő mivóltokat és fizetések summáját egyenesen az Udvarhoz felküldeni. A’ Muszka Ármádia még ki nem mozdult egészszen helyéböl, a’ szénának, és vecturának szük volta miatt, ’s a’ t. Közönséges Beszéd, mellyet nagy Méltóságú M. B. Orczy Excellentiája tartott — midőn B. Pronyai Gábor Urat JI. Gömör Vármegyében Filipányi székébe helyheztette. Tettes. JVs. Státusok ! — A’ felderült egészsz természetet élesztő napnak gyönyörűségét akkor szokták az emberek leginkább érezni, midőn ez, homályos, komor, és bús napokat követ: az elvesztett, és ismét feltaláltt Kintset azért betsülyük inkább , mert annak betsét a’ nulla nélkül való szűkölködés megéreztette velünk; igaz jó barátinkat akkor tsatolyuk érzékenyebben magunkhoz, midőn idegenek közt vándorolván, szin-mutatástól, ’s hitetlenségtől rémültt szivünket, barátink kebelében kiönthettyük. Illy állapotban, és indulatban szemlélem én mog a’ N. Vármegyének egyben gyűlt Nemes Rendéit; látom Örömeket, azért is életem napjai közt ez mást én a’ legfényesebbek közzé számlálom, midőn e’ Nemes Megyének Fő - Ispányi székében M. lotoronyai Pronyai Gábor Urat törvényesen beiktatni nékem alkalmatosságom adatik, mivel Hazánk édes Törvénnyeivel megedgyező cselekedetet végzek, mellyel e Nemes Rendek buzgó óhajtásinak eleget tehetek; két tetemes oka örömömnek. Ne halasszuk tehát e’ nagy, és örvendetes munkát , mellynek végbe vitelét mindnyájan oly nagyon óhajtjuk ; mert ugyanis mi lehet egy annyi érdemes Hazafiakból álló Nemes Vár-