Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)

1790-05-04 / 20. szám

g­y M:­ ­ 4? mellyik Vármegyebéli, ’s melly szépen, és haszno­­san ki lehetne idővel csínálni, hogy a’ mire csak szükségünk volna, idegen földre semmiért se men­ne pénzünk. — Szebb egy zekés Magyar csak fe­kete ízör teákóval­ is, jó lován jő fegyverben­, akár micsoda-féle más Nemzet-béli ros­sz lován kínlódó Gavallérnál. 2­3-szor, hogy már egyszer íhrassuk meg azt az időt, mellyben közöttünk ellenségünk­nek , a’ Hit­béli egyenetlenség adott volt eszközt arra,­ hogy a’ Magyar, magát magával üldöztesse , áruitassa, ölesse, vágassa, rontassa, ’s ellenségünk azon c­é­ljához jusson, mellyröl maga ereje által nem is álmodott volna. — Mi lenne tehát belölle, ha az hitnek dolgaiban mindazokat félre tennék, a­ ré­lívek a’Nemzetben hasonlást okoztak, és­ak azok mellett maradnánk, a’ me­lyek az idvességre­­ el kerülhetetlenül szükségesek? mi lent­é, ha Sz. Ál­dozatot ’s minden Inteni tiszteletet Anya nyelvün­kön tennénk? mi lenne egy íróval, ha az idegent tsak azért , ha Vallárunkon vagyon, a’ Vallásún­­kon nem lévő Atyánkfiánál elébb nem betsülnők ? hanem az hivatalokat Törvényünk­­ szerint egyedül ránk Aty­ánkfiai között osztanak,, ’s akás­hély Val-­lásn­ak­ sír fogyatkozását idegennel nerte pótólnók. Betsböl moll, a’ széleken táborozó népeínkröl * majd semmit sem írhatunk. — Az ifjú Hertzegek közzül a’ 4 öregebbek, kik ezen АоПарЛнК Ildi­kén meg érkeztenek vala, dugókat 16 dikán, a* Bétsi örv­endezd népnek a’ Práterben mieg­ mutatni méltóztattak. A’ Felséges Aszszony­ is­­ Luxemburg*­ból Pénteken estvére értkezik­ bé­­­se Bétsbe, minek utánna Felséges Hitvessével Il­dik Leopoldal együtt ott künn ebédeltenek volna, ki oda ő Felségének éledbe azon napon ki ment volt, —- Ma egy igen' hagy tűzi-játék fog itt tartatni,­ m­­e­lyben Belgrad összorliogatásának 63 meg­vételéhek képzeltetése fog* a'j-mytatatm, - - _ * •

Next