Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
gy M: 4? mellyik Vármegyebéli, ’s melly szépen, és hasznosan ki lehetne idővel csínálni, hogy a’ mire csak szükségünk volna, idegen földre semmiért se menne pénzünk. — Szebb egy zekés Magyar csak fekete ízör teákóval is, jó lován jő fegyverben, akár micsoda-féle más Nemzet-béli rossz lován kínlódó Gavallérnál. 23-szor, hogy már egyszer íhrassuk meg azt az időt, mellyben közöttünk ellenségünknek , a’ Hitbéli egyenetlenség adott volt eszközt arra, hogy a’ Magyar, magát magával üldöztesse , áruitassa, ölesse, vágassa, rontassa, ’s ellenségünk azon céljához jusson, mellyröl maga ereje által nem is álmodott volna. — Mi lenne tehát belölle, ha az hitnek dolgaiban mindazokat félre tennék, a rélívek a’Nemzetben hasonlást okoztak, ésak azok mellett maradnánk, a’ melyek az idvességre el kerülhetetlenül szükségesek? mi lenté, ha Sz. Áldozatot ’s minden Inteni tiszteletet Anya nyelvünkön tennénk? mi lenne egy íróval, ha az idegent tsak azért , ha Vallárunkon vagyon, a’ Vallásúnkon nem lévő Atyánkfiánál elébb nem betsülnők ? hanem az hivatalokat Törvényünk szerint egyedül ránk Atyánkfiai között osztanak,, ’s akáshély Val-lásnak sír fogyatkozását idegennel nerte pótólnók. Betsböl moll, a’ széleken táborozó népeínkröl * majd semmit sem írhatunk. — Az ifjú Hertzegek közzül a’ 4 öregebbek, kik ezen АоПарЛнК Ildikén meg érkeztenek vala, dugókat 16 dikán, a* Bétsi örvendezd népnek a’ Práterben mieg mutatni méltóztattak. A’ Felséges Aszszony is Luxemburg*ból Pénteken estvére értkezik bése Bétsbe, minek utánna Felséges Hitvessével Ildik Leopoldal együtt ott künn ebédeltenek volna, ki oda ő Felségének éledbe azon napon ki ment volt, —- Ma egy igen' hagy tűzi-játék fog itt tartatni, melyben Belgrad összorliogatásának 63 megvételéhek képzeltetése fog* a'j-mytatatm, - - _ * •