Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)

1790-05-04 / 20. szám

dám öregségének, és régi, de mindenkor elméjé­ben lévő tapasztalásiból származott, bölcs, és ritka ujjságokkal te­lyes beszédeinek tsudálására. Orszá­­gunknak Nagygyai köztü­lis, sok által­ menö Méltó­ságok magokat meg alázták ; és igy a ’ ki meg-ér­demtette , hogy ezen egy néhány Poroknak olvasá­sával , melyek emlékezetére emeltetendö Kövére ál­talam készíttettek, egésztsz Hazánk előtt esmeretes légyen. Itt nyugoszsza­­ ki magát a’ Szelíd, a’ Buzgó , a’ Bolts Szönyi VIRÁG M­I­H­Á­L­Y-nak Nagy Lelke mellől ki -fáradt romlandó Része. Töltött K. Sz. Miklósi hiv Pásztorságában L­­attól vett megnyugvásában IX, végig viselt Püspökségében XXXIII, Zsombori Judittal IX gyü­mölcsű­ házasságban XXXIII, Őri Fábián Kristinával Pl, kétszeri özvegységben XPI. esztendöket. Meg látván Házának LXX Lelkekris telt szaporodását. Pátriárkái Bujdosásának LXXXIII esztendök után végett vetett MDCCXC-dik esz­­­ünk Hav, I. napján.

Next