Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
rok a’ magok Királyokat szeretik , rettenti őket a’ Magyaroknak ellenek való menetele. Hogy a’ Török háborúba a’ fö szedéshez igen hozzá szoktak és senkinek pardont nem adnak, annak meggondolása őket nagyon megirtóztatta. Sokkal tanátsosabbnak tartják azt az utolsó veszedelmet a’ szökés által megelőzni, és azt időnek előtte eltávoztatni. — Ő Felsége minden Prusszustól hozzánk által szökött katonáknak, a’ kik nállunk szolgálatot vesznek, 50 forintokat rendelt. A’ jó hir , és 50 forint, ’s a’ mellett a’ Magyaroktól való félelem fokát hozzánk idefutt. — A’ Morvában fekvő Ármádiában egy Kapitány Ur, a’ maga Proprietáriussa , nemzetet fókák felett valóban szeretö Gr. Pollp János Ur ő Excellentiájátol olyan pararantsolatot vett, hogy a’ maga megismért ’s tapasztalt dexteritássára bízott két Magyar Nemes Kadétokra különös vigyázással legyen és iparkodjon, hogy őket mentői hamarabb, a’ fő tisztségeknek elviselésekre alkalmatosokká tegye. — Oh Egek ! de szent gondviselés: ezt az Urat lehet mondani igaz Atyának, a’ ki a’ maga nemzetebélieknek olyan szorgalmatosan viseli gondjokat. Ritka valóban az illyen gondos Magyar Ur, a’ ki a’ Magyar Nemes Ifjaknak elő meneteleken úgy iparkodna, mint Gróf Pálfi János Ur 5 Excellentiája , bizonyítják ezt a’ maga Regementiben majd mind Magyar Nemes ifjakból váltogatott Fő tisztségek. Azon két Nemes Ifjak közül, kikhez ujjonan ő Excellentziája maga kegyességit, már parantsolatot adván, mutatni méltoztatott, egyike születésére nézve Ketskeméti Sárközi Sigmond , másika Udvarnaki Posony Vármegyéből való jeles ifjak, ’s olly jó indulatuak , hogy akárki a’ maga gyönyörűségét e’ két ifjúban méltán helyheztetheti, a’ hadi gyakorlásokban is a’ már régen gyakorlott katonáknál leg kissebben is nem lévén alább valók.