Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)

1790-05-04 / 20. szám

rok a’ magok Kirá­lyokat szeretik , rettenti őket a’ Magyaroknak ellenek való menetele. Hogy a’ Tö­rök háborúba a’ fö szedéshez igen hozzá szoktak és senkinek pardont nem adnak, annak meg­gon­dolása őket nagyon meg­irtóztatta. Sokkal taná­­tsosabbnak tartják azt az utolsó veszedelmet a’ szö­­kés által meg­előzni, és azt időnek előtte el­távoz­­tatni. — Ő Felsége minden Prus­szustól hozzánk ál­tal szökött katonáknak, a’ kik nállunk szolgálatot vesznek, 50 forintokat rendelt. A’ jó hir , és 50 forint, ’s a’ mellett a’ Magyaroktól való félelem fo­kát hozzánk idefutt. — A’ Morvában fekvő Ár­mádiában egy Kapitány Ur, a’ maga Proprietárius­­sa , nemzetet fókák felett valóban szeretö Gr. Pollp János Ur ő Excellent­iájátol o­lyan pararantsola­­tot vett, hogy a’ maga meg­­­ismért ’s tapasztalt dexteritássára bízott két Magyar Nemes Kadétokra különös vigyázással legyen és iparkodjon, hogy ő­­ket mentői hamarabb, a’ fő tisztségeknek el­viselé­­sekre alkalmatosokká tegye. — Oh Egek ! de szent gondviselés: ezt az Urat lehet mondani igaz Atyá­nak, a’ ki a’ maga nemzete­bélieknek o­lyan szor­­galmatosan viseli gondjokat. Ritka valóban az il­­lyen gondos Magyar Ur, a’ ki a’ Magyar Nemes Ifjaknak elő­ meneteleken úgy iparkodna, mint Gróf Pálfi János Ur 5 Excellent­iája , bizonyítják ezt a’ maga Regementiben majd mind Magyar Nemes if­­jakból váltogatott Fő tisztségek. Azon két Nemes Ifjak közül, kikhez ujjonan ő Excellentziája maga kegyességit, már parantsolatot­ adván, mutatni mél­­toztatott, egyike születésére nézve Ketskeméti Sárközi Sigmond , másika Udvarnaki Posony Vármegyéből való jeles ifjak, ’s olly jó indulatuak , hogy akárki a’ maga gyönyörűségét e’ két ifjúban méltán hely­­heztetheti, a’ hadi gyakorlásokban­ is a’ már régen gyakorlott katonáknál leg­ kissebben is nem lévén a­­lább valók.

Next