Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)

1790-05-04 / 20. szám

ditsósságesen Uralkodott Il­dik JOSEF Tsászár halálát ne­ző Versek. JOSEF Atyánk, ’s Kintsünk ! bal akár jobb ízemre tekintsünk: Érdemed egy kerek ég, ’s nints kerekén neki vég; Virtusodat délről nézzem , vágy , az északi széltől: a­­ Virtusod ol­y nap erő, mely szememet leverő; Kap , napi törvénnyel, ragyog és tisztit, csupa fén­y ’ nyel. • Tűzzel emészt, melegít, érlel, ezekbe, segít: Jofefem! így áltál, nap­fényt tudományba csináltál. Tűz szeretetbe valal, kár hogy el­álta halál . Köz­sze­retet tá­nc­át­, mint emberek Angyali sánc­át, Josefi tűzbe nézed, és jegyre nyakadba vetéd. Jót igen érleltél, és tok ros­szat emésztve tüzeltél: Így ha napot szemerem, Josefi Székbe lelem. Földi sok Országnak te valál feje, ’s lelke Világnak; Virtusod és példád, élni Világnak, adád. A­ Koronát híven, nem főn viteled te, de híven: Mint ki Király igazán, nem mutogatva, Hazán. Példa serénységben ! Csend és nemes ész nyereségben, ■ Josefem ! élni tudál, lám Europa csudal. Tűrni, valóságban te tudál, leg­föbb Uraságban : Engedelem ’s hatalom , Josefi ritka halom. Rendes az élésed, köz vólt te magad viselésed: Virtusod úgy maradott, Josefi jelt ez adott. Vólt magas a’ Széked, de fejed le hajoltt vala néked, ’S porba szegénnye baját, mint Atya, látta, raját. Képedet el­járád , ’s ügyeit kebeledbe bé zárad: Porba gyerek ha fel­álltt, utat elődbe talált! Szem Saji két főben te­talál, tsendes ’s had időben, Dolgoza ízem leg­elől, Sas hellyé ’s útja felöl. Vagy Kemes elmevei , nem Mori hadi görbe íze­mével, Tiszteidet te tevéd, ’s Argusi gondra veréd. Josefi sors várul , te veled Ttremis él vala párúl: Bért mikor osztogatád , érdemi fontra rakád. Kern magadért éltél, nap ’s gyertya szokást vik­itől: Köz haszonért ragyogál, ’s igy magad ám ki-fogyál! - •*- ' ■ - »•' ' Fény

Next