Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
ditsósságesen Uralkodott Ildik JOSEF Tsászár halálát nező Versek. JOSEF Atyánk, ’s Kintsünk ! bal akár jobb ízemre tekintsünk: Érdemed egy kerek ég, ’s nints kerekén neki vég; Virtusodat délről nézzem , vágy , az északi széltől: a Virtusod oly nap erő, mely szememet leverő; Kap , napi törvénnyel, ragyog és tisztit, csupa fény ’ nyel. • Tűzzel emészt, melegít, érlel, ezekbe, segít: Jofefem! így áltál, napfényt tudományba csináltál. Tűz szeretetbe valal, kár hogy elálta halál . Közszeretet táncát, mint emberek Angyali sáncát, Josefi tűzbe nézed, és jegyre nyakadba vetéd. Jót igen érleltél, és tok rosszat emésztve tüzeltél: Így ha napot szemerem, Josefi Székbe lelem. Földi sok Országnak te valál feje, ’s lelke Világnak; Virtusod és példád, élni Világnak, adád. A Koronát híven, nem főn viteled te, de híven: Mint ki Király igazán, nem mutogatva, Hazán. Példa serénységben ! Csend és nemes ész nyereségben, ■ Josefem ! élni tudál, lám Europa csudal. Tűrni, valóságban te tudál, legföbb Uraságban : Engedelem ’s hatalom , Josefi ritka halom. Rendes az élésed, köz vólt te magad viselésed: Virtusod úgy maradott, Josefi jelt ez adott. Vólt magas a’ Széked, de fejed le hajoltt vala néked, ’S porba szegénnye baját, mint Atya, látta, raját. Képedet eljárád , ’s ügyeit kebeledbe bé zárad: Porba gyerek ha felálltt, utat elődbe talált! Szem Saji két főben tetalál, tsendes ’s had időben, Dolgoza ízem legelől, Sas hellyé ’s útja felöl. Vagy Kemes elmevei , nem Mori hadi görbe ízemével, Tiszteidet te tevéd, ’s Argusi gondra veréd. Josefi sors várul , te veled Ttremis él vala párúl: Bért mikor osztogatád , érdemi fontra rakád. Kern magadért éltél, nap ’s gyertya szokást vikitől: Köz haszonért ragyogál, ’s igy magad ám ki-fogyál! - •*- ' ■ - »•' ' Fény