Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
Mindezek így lévén: Magyarom! Zászlód ma kitévén : Hunnusi kard ’s kar erő, hadd ne légyen heverő! Hunnufi természet ! kit imád nap - költ ’s nap-enyészet: Földi vitézi hegyed, csillagos égbe, tegyed ! Köz ’s Nemes emberség , igazán mind hunnufi vérség ! Mint Magyar, úgy hadtakozz, hogy Haza-betsbe lakozz. Úgy de, mivel hadban halsz , bízva karodba’s lovadban; (*) E’ ne légyen hadi kints: Isteni kézre tekints! Reil is imádsággal hogy győz , de te nyersz furasággal ! Mint Telamon, (**) te ne mond : e’ nem okos hadi gond; Más neked ember társ, de ha más nem, ’s vagy te vitéz Márt: Ezt, ne magadba keresd, Isteni kézbe szeresd! Harcra lovad készül, de az Ur, szabaditani részül kell; (***) mivel, ő koronáz, tart, megöl, és megaláz. Mondjad azért Heidnak; (*****) hogy, az Urnak ’s Nagy Leopoldnak, Tábora vagy: (*****) Hadnagy légyen az Ur maga Nagy! ('****) Csehországban Kiseli Ev. Ref Prédikátor T Sz. által. (*) 'Seit. 33 . V. 16, 17. (**) Telamonius Ajax, ki is intetvén az Atyyától , hogy , a hadban, kivált az Ißeni segittséget kérje; ezt felelte, hogy az Ißeni segittség által a refiek is győznek. Ő pedig, v. m. bilik, hogy az ipeni segittség nélkül is, fog győzni. (***) Péld. 21: 31. (****) t. i. a. Töröknek, kinek is, hajd a címere. Bírák Könyve 7: ig. 20. (*""*) ’Sóit. 46: 8» 1». (*****)