Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
nya, a’ mint arról gyakori tapasztalásom szerint sokan vélekednek . Lélekben járó állapot ez , mellyel ha különös emberi tekintetből, vagy szeretettöl, vagy gyülölséges haragtól meg vakitatva megvetünk, az egész emberi társaságon, ’s az egész Nemes Szék lakossain kegyetlenkedünk, ’s hibás eszközei vagyunk csalhatatlan szerentsétlenségünknek. Jó szivre, egyenes indulatra, szelid természetre , elmebeli értékre, és külső tekintetre kell függesztenünk elménket, hogy a’ választásban meg ne csaljuk magunkat , ’s olyanokra essék választásunk , kik tudnak, mennek , és akarnak; tudgyanak kormányozni, de szelidül, ’s hatalmakat szeretettel mérsékellyék; Elöljárói szükséges Rangokat tűrhetetlen gőggel ne vesztegessék; Társalkodások mindenekkel légyen illendő, fém alacson, fém fen hiázó; tudtyák a Haza javát a’ Királyhoz való hűséggel úgy egybe kapcsolni, hogy egyiket a’ máiktól meg nem különböztetve, mind két részben héjánosoknak ne találtathasssanak; könyörülyenek a’ szegényeken , legyenek elnyomattatásokba párt fogásokra készek, ’s ne tekinttsék folra a’ személyt , melynek dolga vagy baja eligazíttására megkerestetne , hanem visgálják meg az ügyet, annak mivoltához képest, tegyék az igazság finom mértékével meg-egyező itéleteket minden tétovázás, félelem, és kedvezés nélkül ; bátorkodgyanak kikelni az igazság mellett; halgatással ne nyögjék el a’ serény hamisságot; ne palássolyák a’ rosszat, ’s a’ jót jutalom nélkül ne hagyyák ; ne legyenek sém a’ közjóra célozó , ’s azt közelittő eszközöknek, és módoknak illő felfedezésében némák, sém azoknak, ki keresésében testesek; ne tántorittassanak meg különös haszontól az egyenes útnak követésében ; se pedig a’ közönséges jóra el intézett tökéletes igyekezeteket meg ne hösköltesse vagy atyafiság, vagy baráttság ; akarattyok szüntelen a köz-boldogságra törekedgyék , mellynek kiki külön külön részesse, ne lankassza azt le a’ szükséges munkától való ónalom , se a’ dolognak önként való folyamatottja-