Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
Midőn Marsra készűlnének NI. Barkó vitézei, azon NI. seregnek Tábori Káplánya T. Török Krisztof Ur, hathatós sziveket gyúllasztó beszédet mondott, és megmutatta nékik, hogy az Isten ditsöszsége , a’ Felséges Királyunkhoz való kötelesség, az édes Hazához való szeretet, és tulajdon örökös nevek kiványák, hogy valamint eddig, úgy ez után is vitézi módon hartolyanak. Két jeles ujjitás történt most nem régiben Ns. Barkó Regementjében: i-sö. A’ Tiszt Urak, kik ez előtt kalapot hordoztak , mert a’ II. Regement Uniformissa szerint zöld tsákót, fekete tollal, parádéban pedig kótsag tollal fognak viselni, mindazért hogy az ellenségtől olly könnyen mind ez előtt meg ne ismertessenek, mind azért hogy a’ Hú-, szárokat nem kalap, hanem Csákó illeti. 2-dik: Mivel a’ köz- katonák, a’ karabinnak, sem ütkörzetben sem máskor hasznát nem vehették, sőt nagy alkalmatlanságokra volt nekik, azért ezen haszontalajt téréstől megmenekedtek, és tsak az egy pár pistoly marad meg nállók , mellyeket munkákon vagy vigyázaton bal oldalokon fogják hordozni máskor pedig a’ szokott helyen tartani. Mind a’ két ujjutását köszönheti a’ II. Reg. elsőben Hertzeg Koburgnak , a’ ki is különös szeretettel viseltetik a Magyarokhoz , és minthogy a’ nyelvet is alkalmasint érti, ő és beszélii. 2-szor köszönheti , a’ mostani ujj Regement Komendánsának Obester Qvietovszkinak. Úgy látszik mintha a’ Polla nem akarná magát csak a’ Prusszts oltalomra bizni : minden telol jönek a’ hírek , hogy egészsz erővel nyomul Juj-