Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
• . KÖNNY V ÖZÖN az az : Аша’ Virtussaival maga Nevének Tedrua oszlopot érdemlett Felséges Királynak , Második Josefnek meg -siratása.-----?\liskókiz ip-dik Marcius. — — — $аЩУ Ferenc. Sirj Magyarom 1 Véred’ fedező Fejedelmi Vezéred’ Élete meg-rövidült; föld volt telte * ki-dült. Josefeddrt, vízben temerült szeszed’ árja, sok ízben Habbal omoljon elé szád’ üreá árka felé. Jajra ki nyisd szádat, keseregd zokogásssal Atyádat, Vizbe legyék ajakad, hajtsd szomorura nyakad. Fusson öröm tőled, ’s az egész Europa felöled Elhiszi, firsz igazán ’s gyász van ez árva Hazán. Nintsen Atyád édes Magyarom, bizonyára negédes Gőg a’ Halaiba vagyoni mért lövi nyillái agyon. Melly idején meghólt , de hamar béfedezte po rös bőit! Gyors szekérébe futott napja letétre jutott. Virtusait tárták szem előtt az Egek, ’s nem akarták Hogy mi velünk azokat Lelke közölje sokat. Terhek’ alá szállott Feje, Válla helyébe’ meg állott, Már bajait le-tevék rólla, kezekre verék. Fáradozásának kebelekbe’ jutalmat adának, Sár Koronája hellyén mást van az égbe fején. Sirj Haza! nints terhet viselöd, magadat le-teperhet; Meg kevesült az erő, nem Vagy emelni merő. J°fefVerös Atlást követett, sohá hatra hanyatlás Nem tuda látni ! Ha száll rá baj, alatta megált. Élete folytában ezt hányta vetette magában; Mint sokasictsa javúék, valja meg a’ mi szavunk. Úgy szereti népét, valamint, csak ugyan maga képét, Kész volt sírni talán Szive segite baján. Mennyi szegénységgel teve jól, bizonyítom az Éggel: Szóljatok oh kegyelem’ részesi rendre vetetni ! Míg üle Székében, ki nyitott,Fejedelmi fülében Oh' de sok elhagyatott árva nyögése hatott!' Árva