Magyar Kurir, 1792. január-március (6. évfolyam, 1-26. szám)
1792-03-02 / 18. szám
minden részre hajlás nélkül való hasznát munkálódják , és minden igyekezeteket , ’s költségeket a’ Nemzeti ifjúság jobb móddal lehető nevelésére fordittyák. A’ Tihanyi Tísztartó N. Thurszky András Ur ezen 3 . u. m. Szala, Sümegit, és Beszprém Vármegyékben, mint egy 25 Oskoláknak, minden Vallásbéli különbség nélkül vetélkedésre való eszközöket szerzett, és minden igyekezetét az Oskolák jobbítására gyámolgatására fordította. Vajha ezt más Nemzetünket szerető Hazánkfiai is cselekednék! Az Oskolák a’ mi Nemzetünk boldog, vagy bóldogtalanságának kútfejei. Debretzen 21-dik Babr. — ,, Ennekutánna a’ mi Ref. Kollégyomunkban sem úgy leszsz a’ dolog, mint volt ez előtt. Eddig a’ volt nállunk a’ legtudósabb Professor, ki legjobban el tudta titkolni, hogy honnan vette azt, a’ mit tanít, és hogy a’ Tudományokat. Sarlatán ruhákba öltöztethesse, felállott egy terep irással (mellyet tsak ö tudott, honnan irt ki) és azt a’ Tanitvánnyinak az ő tanitása után sebessen kelletvén irni, azon kívül , hogy semmit se tanultak, elrontotta mesjét az ifjúság. — Már most egy ujj és bölts rendelés létetett, melly szerint minden Professornak Könyvből kelletik tanittani, és az ifjúság tanulással nem irással fogja idejét tölteni. Egy Jemzetet szerető Urnak bölts czélja: — — „Külömbféle tudósitásiból az Írrnak csak ugyan azt veszem észre, hogy a’ tiszta Magyar nyelvet , és Tudományokat kedvellő elméknek Tengere nem hogy apadásához közeliítene, sőt inkább napról napra omlik áradásán; irigy szivvel olvasom különösen hozzám is érkezett Levelezésből, hogy Budán , Pesten, Debrecenben, Kassán, Komáromban, Győrött, sőt még a’ II. Enyedi Tanuló Ifjúság között is Tudományos Társaságok állittattak fel, kik fáradhatatlanul iparkodnak elmebeli tehettségekkel Hazánknak udvarolni, olvastam is valóban álmélkodva, ’s tapasztaltam is a’ Magyar észnek finomságát.