Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1793-08-02 / 10. szám
t 4-6 közönséges társaságnak meg maradásáért le kötelezték, és a’ mellyet végtére a’Lengyel nemzetis jövendő bóldogságára nézve jóvá hagyott. Egyedűl ezen egygyesség és Országgyűlésbeli végezések szerént kivánnyuk mostan dolgainkat intézni, bár akárminémű következései legyenek azoknak, 2- szor. Minthogy annak okáért az utolsó megeggyezésnek fundamentumos alkotmányától eltávozni nem akarunk, ahoz képest igyekezni fogunk ezen meg éggyezést, és mind azokat, a’ mellyekre abban czélozás vagyon , erősebbé ’s állandóbbá tenni, és annak valóságát fenn tartani. 3- szor. Innen foly a’ fel gyülekezett Ország Rendjeinek tökélletes igyekezetek, és igazságos kívánságok , hogy a’ Lengyel közönséges társaság tőlle el vésettetett örökségeinek, mellyre a’ mint mondatik, a’ klubisták adtanak alkalmatosságot, régi jussaiban vissza helyheztessen. Alább írtak bizonyossá teszik a’ követ urat, hogy a’ közönséges társaságnak fő Rendei, a’Felséges Orosz Császárné által műrt Áprilisáért 9-ik napján a’ Generál Confoederatiónak által adott írását, a’ mellyben t. i. Lengyel Ország határainak Öszve szoktatásáról szó vagyon , valóságos értelemben nem vehetik, és el nem hitethetik magukkal, hogy Lengyelországot néhány klubisták miatt fel lehessen darabolni. Annyival inkább nem engedelmeskedhetnek az említett szövettséges Ország Rendelő Császári Felsége alsóbb rendbeli tisztjei parantsolattyainak, ismérvén ezen fejedelem asszonynak nagy szívűségét, és igazsághoz való szeretetét, kinek virtusai mindenkor felyül szokták hatalmát haladni. És éppen ezen okon nem engedelmeskedhetnek a’ Rendek, a’ követ úr által Júliusnak 19 és következett napjain bé adott Írásainak, mellyekben egygy olly deputatió kívántatik, a’ melly a’ Lengyel tartományoknak el vétetését jóvá hadja. Sőt köteleseknek ítélik magokat az alább írtak annak kijelentésére, hogy a’ Lengyel közön- ¡EMgBl!81tBWiTOa.iga!!!ai