Magyar Kurir, 1800. január-június (14. évfolyam, 1-51. szám)
1800-04-08 / 28. szám
hogy az északi Amerikai tartományok Angliától elszakadjanak. Melly szavainak hogy annál nagyobb erőt adstaffon, Bonaparte só Conzul ellen is illetlen kifejezésekkel élt, ámbár előbbeni beszédjeiben erősen védelmezte légyen is őzet az Anglus ministerek ellen , avval zárta be oratióját, hogy ő meg nem szűnik azt kívánni, ha azért hadakozik e’ Anglia a’ Francziák ellen, hogy a’ Burboniai hazát előbbi trónusába vissza tegye avagy nem? Fitth minister önnön maga, tsak mosolygással, és válvonogatással felelt Tierneynek ; ellenben Bankesbury nevű tagja a’ Parlamentumnak igy szóllott: Nekünk, úgymond, semmi just nem engedett a’ mi Constitutiónk arra, hogy a’ háború és békeség dolgában számadásra vonhassuk a’ ministeriumot, és tsak akkor kivonhattyuk hivataljöröktől való meg fosztattatásokat a’ Királytól, a’ midőn gyanúsokká teszik önnön magokat. Nem a’ Burbóniai Háznak Királyságba leendő vissza helyheztetéséért, hanem a’ mi tulajdon bátorságunkért hadakozunk mi, melly feltételünk a’ tavaszvilág által is meg elöt fttetett. A’ Frantzia Országi tíz revolutiók is elegendő bizonyságaink nekünk arra, hogy semmi barátságos és békesleges egyezségre nem lehet avval nékiltk lépni. Ha ma békeleget tsinálunk, holnap újabbat meg törik azt azok a’ revolutióhoz szokott emberek. Tehát mindenkor óhajthattyuk a’ Királyi méltóságnak oda való vissza vitetését. Mindazáltal , ha oly formák lesznek a környülállások, ameylyekben a mostani Kormányszékkel is békességet lehet kötni, akkor osztán mi is másként fogunk gondolkozni. — Tagadhatatlan dolog, hogy minket a Sr. udvar fosztott meg Amerikai örökségeink,- se azt is, bizonyos kútfőből tudom, hogy azon hrborúra, melynek valóságos szüleménye moltam revolutio, teljességgel semmi baj.