Magyar Kurir, 1802. január-június (16. évfolyam, 6-46. szám)

1802-01-29 / 9. szám

gggSgi I'­­ , ■ ’ I«9 dasmonnak nevezték , ’s mind ketten magokévá tenni kívánták az, eleikbe tsuszott kígyót (s} ♦ sőt még a’ régi Egyiptomi pénzekre is kígyó ábráza­­tok voltak nyomva illy felülvaló irással AyuSoZ dxinovoq. — Végtére evvel sem elégedett meg a* bálványozó koslég, hanem még a’ Niluít példázó* ló, ’s ezen okból , sok Egyiptomi templomokban közönséges költségén tápláltatott szentelt bikát is hol Mevis-nik, hol Onuszs-nek, hol Knufis-nek ne­vezték (g). , ’ ^, d­ ‘ Hát kit értettek az Egyiptoi­ibeli Filozófusok és Teológusok /f/iw^ristenjeken ? Minden bizonnyal azt az Örökké való, véghetetlen tökélletességekkel biró valóságot, a’ ki mindent teremtett, a’ ki mindent böltsen igazgat és fenn tart, kinek örök végzése, és szabad tettzése szerént folynak mindenek, és a’ kinek hite ’s engedelme nélkül semmi jó és semmi rossz nem történhetik e’ világon;"következésképen nem valósággal,­ hanem tsak névvel külömbözött a’ lébesi Knusis a’ Me­ i­fisi Phthastól az az, Vul­­kdnustól, és a’ Sáisi JVejthdtől. . ( / 1 5. Az Egyiptomi láthatatlan iltenek közt ötö­dik és utólsó volt av Tithramban, tudniillik a’ Go­­nosz Lélek. Ez a’ nevezet két Koptus szóból van őrzve forrasztva, úgymint, Tithra és Ambon; az elsőbb dühösködőt, az utólsóbb haragot jelent ; következésképen, olly meg haragudott, dühös, és bos­szúálló istent értettek az Egyiptombéliek a* Tithfilmben,, a’ ki a’ bűnös embert különbkülömb­­féle tsapás nevvével meg szokta büntetni. A* Gö­rögök hol JSemeis­snek és hol Hekatesnek nevezték ezt az istent, és minthogy nagyon féltek a* harag­jától, azért nagyon is tisztelték ötét , ’s úgy vé­lekedtek rólla, hogy a’minden jóknak szerző is­tene Knusis, ez által mint eszköz által szokta a’ maga gonosz emberek felől tett végzését végbe vinni. — Hasonló módon gondolkodtak a’ régi Görög Poéták és Mythologusok Nemezisről, és (g) Aelianus de Anima. Libr. XII, Cap. 11, I '*■ '

Next