Magyar Kurir, 1803. április-június (17. évfolyam, 26-51. szám)
1803-04-22 / 32. szám
godnak köszönhettünk. Hanem úgy látszott, hogy még valamely híjánossága volna ezen nagy és szép munkának. Érezted te azt, hogy a’ Statusok’ boldogsága végett, az embereknek az Istentöl magától eleikbe szabatott vallás, olyan külső fényességet és tündöklést is kívánna, a melynek az'a hatalmas ereje lenne, hogy az emberek’ elméjét az egekfelé felemelje , és bennek az istentisztelet’ rendtartásai ’s ceremoniái eránt, tisztelet gerjesszen fel. Ennek okáért te vissza adtad közöttünk a’ Római Purpurának (a’ fő papi méltóságnak) régi fényességét, a’ melly nehány esztendőktől fogva a’Szentség’ omladékai alá temettetve lenni látszott, és minket azzal felékesíttél. Ennyi jótéteményeknek érzése keresztül járván sziveinket, tisztelettel való háláadásunkat ajánljuk azokért. Templomainkban mindenütt a’ te betses életed’ megmaradásáért, s ditsőrséged állandóságáért való könyörgések fognak hangzani. A’ Frantzia Papság soha el nem felejti azt, hogy a’ maga mostani lételét tsak néked, a’ te jóságodnak, és kegyességednek köszönheti. Valamint kötelessége szerént, úgy gyönyörűséggel fogja, beszédje és példaadása által a’ nemzet előtt minen időben prédikáltam a’ néked tartozó tiszteletet és engedelmességet. Soha meg nem szünik áldást kérni az egektől azon Keresztény Hérósra, a’ ki az ő jóltévője , szabaditója, és békességének visszaadója , a’ kiben egyedül mind azoknak a’ ditsösségeknek nemei egy tsomóba gyűltek , a’ mellyekre a’ nagy emberek valaha vágyhatnak. Fogadd el Első Konzul azon kívánságokat, mellyeket én, társaimnak, az egész Papi Rendnek , sőt egész Frantzia országnak, nevekben, a’ melly az ő boldogságát és nagy hírét a’ te bolts